Budapesten, 1892. Június 30.-án született Lajtha László zeneszerző, népznekutató. Tanulmányait is a fővárosban folytatta, a Zeneakadémián. 1910-ben kezdte el népdalgyűjtő munkáját, Kodály Zoltán és Bartók Béla mellett tevékenykedett. Az 1910-es éveket Lipcsében, Genfben és Párizsban töltötte, tanulással.

1913-ban szerzett közgazdasági doktorátust a budapesti Tudományegyetemen, s még abban az évben a Magyar Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének őrévé választották.
1924-től a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán kezdett dolgozni és itt bontakoztatta ki igazán népzenegyűjtő tevékenységét. 1945-ben, egy esztendőre a Magyar Rádió igazgatója, 1945-1949-ig pedig a Nemzeti Zenede élén töltötte be ezt a pozíciót. 1947-1948 között Párizsban élt és részt vett az IFMC (Nemzetközi Népzenei Tanács) megalapításában, ennek elnökségi tagja is lett.

1952-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán népzenegyűjtést és lejegyzést tanított. Munkája a magyar népzenekutatás terén felmérhetetlen értékű. A népzene gyűjtését a XX. századi magyar zene nagy alakjaival együtt kezdte, és haláláig folytatta a népzenei kincs mentését. Számos népzenei hanglemezt készített. Különösen jelentősek ezek közül a cigányzenekari gyűjtések. Számos előadást tartott itthon és külföldön, zenei és néprajzi cikkei jelentek meg és szerkesztője volt a Népzenei Monográfiák sorozatnak. - Budapesten dolgozott, és ott is halt meg 1963. február 16-án.

Lulu