 A cím egy versidézetből való, egy sárréti nagyközség múzeumának udvarán hangzott el. Ünnep volt, kiállítás-megnyitó, a bejárati teraszon beszédeket mondtak, az udvaron kör alakban elhelyezett padokon ültek a nézők, akinek nem jutott hely, a fal mellé húzódva álldogált. Egyévestől a kilencvenévesig minden korosztály megjelent, olyan érzésem volt, amikor végignéztem az arcokon, mintha valami családi ünnepbe csöppentem volna. Mintha eljegyzésen, keresztelőn lennék, ahol a közeli-távoli rokonok, a nagycsalád, a jószomszédok jöttek össze, s a szertartás (műsor) végeztével a fehér asztal mellett megjön a szavuk: emlékszel...? ...él még? ...s a tieid merre vannak?
Tovább...
| | |
|
| |
| |
