„A múltba révedünk, és az örök holnapról ábrándozunk. Az idő bilincseit kattintjuk csuklónkra. Fantomokkal hadakozunk. Érzéseinket emlékeink és vágyaink ködképére cseréljük fel. És a pillanat úgy száll el, hogy észre se vesszük. Így válik siralomvölggyé életünk. A múlt és a jövő. Erős láncszemek ezek nyomorúságunk bilincsein.”

         Vajon kinek a hangját hallja a regény főhőse Szamje kolostorában, ahová családja tragédiája miatt menekül, remélve, hogy a cella magányában képes lesz feldolgozni a feldolgozhatatlant, megérteni a megérthetetlent? Tsong Kha, a buddhista szerzetes beszél hozzá? Vagy Laura, a Detroitból érkezett gyönyörű modell, aki a világ tetején akar elbújni önmaga elől? Netán saját belső hangját hallja?

         Két, a világ különböző pontjáról érkező ember, egy férfi és egy nő találkozik Tibetben. Mindketten az Utat keresik, amely visszavezetheti őket önmagukhoz. A Csendet, amely választ adhat kérdéseikre. Nem veszélytelen vállalkozás, de nincs mit veszteniük: vagy összetört lélekkel tengetik tovább létüket a zajos, nyüzsgő világvárosi forgatagban, ahol élnek, vagy megtalálják lelki békéjüket a világ tetején, az óriási, öt-hatezer méter magas hegyláncok és végtelen hó-sivatagok közé zárt némaságban. Életveszélyekkel teli zarándokútjukon Tsong Kha, a fiatal buddhista szerzetes kíséri hőseinket, miközben beavatja őket, s velük együtt az olvasót is Tibet vallási, kulturális és társadalmi titkaiba.

         Az író öt hetet töltött Tibetben, élete talán legnagyobb hatású napjait. Saját tapasztalataiból, élményeiből született a regény az Útról, a Csendről, a lélek megtalált békességéről. Erre a fájdalmasan szép, erőpróbáló, lélekemelő és –gazdagító utazásra invitálja most az olvasót is, akinek csodálatos élményben lesz része, ha elfogadja a meghívást, és a szerzővel tart.