Csütörtök, 2024. Március 28.Gedeon, Johanna napja  

  Rovatok
. Kezdőlap
. Csemegéző - Ajánló
. Pályázat
. Kitekintő
. Tallózó
. Mozi - Színház
. Könyvajánló
. Olvasóink írták
. Napraforgó
. Korábban írtuk
. Kék Bolygó
. Bemutatkozunk
. Webtanterv
. Archívum
 
 

  Menü
. Kultúrjog
. Kiállítások
. Játszótér
. Linkek
. Kulturális szaknévsor
. REGCIVIL
. Keresés
. Hírlevél
. Partnereink
. Honlapok
szerverünkön
. Impresszum

Szolgáltatásaink
. Szerver üzemeltetés
. Hirdetés
 
 

  Hirdetés
 
 

  Keresés


 
 

  Évfordulók
Évfordulók
1592
Comenius cseh teológus és pedagógus születése

 
 

  Tallózó: Hagyományos műveltségünk, kultúránk ,,egész-sége'' -a Városunk Gyomaendr
Városunkban érdekes kiállítás nyílt meg 2002. Július 18-án délután 4 órakor a Vidovszky Képtárban. A tűzzománc technika legnemesebb formájában, a rekeszzománcban megformált zománcképeket láthat a művészetbarát közönség. Mi is a rekeszzománc? – tehetjük fel a kérdést.

A rekeszzománc technika azt jelenti, hogy a képeken megjelenő ábrázolások körvonalát vékony, lemezből hajtogatott, úgynevezett rekeszek alkotják, amely rekeszekbe történik a színes zománcanyag betöltése és kiégetése. Ezáltal az ábrázolt motívumok erőteljes, hangsúlyos karaktert kapnak és a színes üvegmáz között vibráló sárgaréz rekeszlemezek igazi ékszerekké varázsolják a képeket. A technika nagyon ősi, már az ókorban használatos és bizony jó tudni, hogy Szent Koronánk zománc képei is rekeszzománcok.
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ilyen nívós kiállítást nyithattam meg. Az alkotók régi barátaim, akikkel még együtt kezdtük a hagyományos kézműves mesterségek tanulmányozását és később az alkotótáborokon keresztül a továbbadását.
A három alkotó Vékony Andrea, Koszecz Sándor és Kóra Judit a békéscsabai székhelyű Életfa Alapítvány Zománcműhelyének alkotói. Ők nem kevesebbet vállaltak fel, mint hogy munkáikban a magyar hagyományos műveltség értelmezését és értő-folytatását jelenítik meg. A laikus hallgatóban felmerül a kérdés: Mi is a hagyományos műveltség?
A kérdés megválaszolásához fel kell elevenítenünk a hagyományos magyar kultúra néhány attitűdjét, melyeken keresztül megérthetjük lényegét.
Előzőekben értelmezzük a fogalmat, melyben a hagyományos a folyamatosan, értelmezésváltozás nélkül öröklődő szellemi javakat, szokásokat, jelrendszereket jelenti; amelyeket szabályos rendszerbe zár a műveltség, avagy a kultúra. De ne gondoljuk azt, hogy ez valami változatlan állapotú formákat jelent; hanem jelentéstartalom-változás nélküli új produktumok, amik hogyha még motívumokat „másolnak” – mindenképpen értelmeznek, feltárnak.
Hagyományos műveltségünk gyönyörű emlékei a megmaradt templomi kazettás mennyezetek. Ezek a festett mennyezet kazetták korai változatai - amiket a későbbi századok tudatosan nem festettek át egyfajta sematikus „reneszánsz virágokká”- elénk tárnak egy csodálatos világot melyben a virágok és indás motívumok a Honfoglalás kori sírleletek veretes tarsolylemezein és egyéb tárgyain megjelenő indás motívumok, varázsjelek testvérei.
Az ajtó mellett a Szentsimoni kazettás mennyezetű katolikus templom kazettáinak rekeszzománc átírását láthatják. A kazettás mennyezet eredeti kazettái 1650-ben készültek. Tudomásunk szerint a Kárpát-medencében ezek a legrégebbi kazetták. „Hagyományos műveltségünk vizsgálatának talán legfontosabb emlékeiről van szó. Ezen kazetták képi világa az egyik legfontosabb és legpontosabb bizonyíték arra, hogy műveltségünk eredendően egységes és egylényegű volt. Az a képi világ, amit ma népművészetnek ismerünk, valaha általánosan jelen volt műveltségünk teljes egészében.”
Ha azt mondjuk- „virágnyelv” – eszünkbe jut népdalaink jelbeszéde, de ez nem csak a dalok sajátja, hanem az egész szerves műveltségben megjelenő analógia, mely átszövi egész népművészetünket, s azt a képírást tárja fel mely a gazdag virágornamentikák értelmét, jelenti a tárgyakon. Egyik legjellegzetesebb motívuma az „életfa”. Az életfa ábrázolások valamilyen formában megjelennek minden magyar hagyományos kultúrkör tárgyain. A mestergerendába faragva, a mángorlók hátoldalán, a szerelmi jegyajándékokon és a tulipános, hozományos ládák oldalán is. Olyan virágfák ezek, melyek botanikailag nem értelmezhetők, hanem a kultúra rendszerében megfejthető kozmikus genezisek.
Bennük van a születés az elmúlás és az ebből való újraszületés jelképe. A mag melyből kinő a fa, mely egyszerre bimbózik, virágzik és terem. Megteremtve az új magot, melyből az egész kinő.
Hadd idézzem Erdélyi Zsuzsanna archaikus imák gyűjtéséből származó Búcsúszentlászlón fellelt imát:
„Ég szülte Földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját,
Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus Urunkat a világ megváltóját.”

Megdöbbentő leírást találtam Dr. Sisa Béla: Táltos a templomtornyon című könyvében az életfáról:
„A templomon látható ábrák kapcsolatba hozhatók a magyar ősvallással. A sámánizmus egyik legkarakteresebb epizódjának, a sámánná válásnak és az „égbe jutásnak” históriáját meséli el a képsor. Ősi hitvilágunk papjának nálunk általánosan használt elnevezése: táltos. A templom ,nyugati és déli oldalán jól látható a világmindenség Nappal, Holddal és csillagokkal. A torony maga egy életfa, az ábrák (ember, állat, égitest) majdnem mindegyike a díszített résablakok magasságában helyezkedik el. Úgy tűnik, hogy ezen keresztül közlekedhetnek is, így az életfa „átjárhatóvá” vált. A legalsó sorban körbe rajzolt csillagok láthatók: a nyugati homlokzaton egy, a déli homlokzaton három különböző méretű és díszítésű csillag. A nyugati falon lévő csillagot mintha két kis láb tartaná, délen a középső csillagnak pedig három lába van. Innen az ég aljáról, csillagok közül indul a táltos a felsőbb világokba.” Ez az ábrázolás a Csíkrákosi templomtornyon látható. A restauráláskor felfedezett évszámozás szerint az ábrázolás 1070-ből való.
No de felróhatják nekem, hogy miért nem a képekről beszélek: -ez ezt ábrázolja, az azt ábrázolja. Hogy a művész ezt akarta kifejezni, és ehhez hasonló dolgokat.
Miért beszélek itt templomtornyokról, mángorlókról és tulipános ládákról?
Mert az itt kiállító alkotók nem öncélú megnyilatkoztatásokat kívánnak bemutatni, hanem egy sokkal nehezebb feladatra vállalkoztak. A hagyományos műveltségünk teljes egészére, az egész-ségnek a bemutatására törekszenek a rekeszzománc technikára való átírása során.
Témáik népművészetünk beszélő jelei az életfák, kígyózó növényi ornamentikák, a csillagképekben megbújó ősi világképünk szakrális hősei, valamint táltosai. Ezek az alkotások mesélnek, hiszen figyelmesen nézve őket a hullámzó ornamentikák közül egyszer csak kibontakozik a csodaszarvas alakja, a táltos révülése, a születés szimbólumai.
Munkájukhoz kívánok sok erőt és kitartást kívánok, hogy minél szélesebb körben ismertessék meg kultúránk összefüggéseit, közlésrendszerét e nemes technika segítségével.
Hogy váljék e munka tradícióvá, és ne silányuljon le a tradícionizmus ürességébe.
Hiszen a tradíció „halott emberek” élő hite, a tradícionizmus, pedig élő emberek „halott” hite.
Ezúton is szeretném megköszönni a kiállítás színvonalas rendezését Erdősi Gézának.

Szonda István

VÁROSUNK GYOMAENDRŐD

 
2002. szeptember 10, kedd 
 

 






Legyen Önnek is honlapja! Készítette, szerkesztette, tárhely: CSABAPROG Kft.