Élt egy kislány, nem is messze, úgy híják, hogy Rózsika. Kiskertjében kedves neki minden virágbóbita. Ásó, kapa, ahol villog, gaznövény ott meg nem él. Simogatja puhán érte, könnyű szirom, csöpp levél. Lám, a fákra most is már a csöndes esték árnya száll. Rózsika tán nem is látja, csak gyomlálgat, csak kapál. Hoppá! Mintha kert zugából csöppnyi hangot hallana! Mintha szállna régi versek csacska, röpke dallama. Csalogatja selymes zöld fű, leül hát, hogy megpihenjen. Furcsa kis zajokra rebben:
- Nincs itt, kérem, senki sem?
Hogy körülnéz látja rögtön; ez aztán a víg világ! Sziromszoknyás tündérré vált minden egyes kis virág. Meseország lett a kertből! Álom ez vagy szép varázs? Csíkos dolmány, akin feszül apró manó, nem darázs. Itt is, ott is röpköd egy-egy víg legényke, szárnyasan. A kis virágtündérnek is, mindegyiknek szárnya van. Valahol, a lombok között csöppnyi hárfa húrja zeng, zsongó dalát mélyhegedűn öreg dongó húzza fent. Hangol a tücsökzenés is; hipp és hopp, és áll a bál! Bokrot táncoltat a szellő, rózsák gyöngyös szirma száll. Csillog a kert, olyan, mint egy fénylőn-fényes bálterem. Valahonnan, ugyan honnan, kis királyfi ott terem. Rózsikához lép, és így szól:
- Te vagy a mi jótevőnk! Nélküled a gyom, a dudva, mind elszívná friss erőnk. Kiskapád, ha fénylőn villan, kerted népe felvidul. Hallod? Mezők muzsikáját csak örömünk zengi túl. Jó, hogy este jöttél hozzánk, mikor fönt a hold kigyúl, tündérlányok derekára színezüstje rásimul. Varázsszellők ránk lehelnek, hallunk már is némi neszt, lábunk fürge, táncra mozdul, a kert lassan élni kezd. Maradj nálunk, légy a párom, kis hercegnő, rózsaszál, derekadra könnyű szirmok csipkés, fodros selyme száll. Tündérek közt legszebb leszel, feslő bimbót úgy nevelsz, megöntöz a felhők gyöngye, naptűzében fényre lelsz. Vágyad többé nem lesz más, csak, hogy közöttünk itt lakozz! Reggel harmatot peregtess, este dúsan illatozz, pillét, méhet csalogatni színözönnel nem nehéz, kelyhed öblén bibe bujkál, sok kis porzó, benne méz. Ugye csábít ez a világ? Ugye szép, és bíztató? Örömödet úgy tükrözi, szemed, mint a tiszta tó. Ne szólj! Minek! Elég nekem pilládon, hogy könny remeg. Legboldogabb virágkirály mesék földjén én leszek! Hamar, hamar kis tündérek! Röppenjetek csöpp manók! Jánosbogár mind ahány van, fényt ragyogjon, csillanót! Járjon körül kertek hosszán Éji lepke, hírvivő, Kertországban ünnep készül, fényes boldog esküvő! Nem sütött még soha eddig szebb kis királynőre nap! Ahogy mondják: ásó, kapa válasszon el tőle csak!
- Ásó, kapa? – riad Rózsi. – Jó, hogy mondod! Jaj, nekem! Ott egy paréj, itt egy csalán, tétlenül nem nézhetem! Elszívná a gyökerektől minden kicsi táperőt! Beláthatod, sok a dolgom! Máskor tartsunk esküvőt! Ne vágj ilyen borús arcot, ne tarts, kérlek, haragot! Bizonytalan ideig még jobb, ha kertész maradok.
Kicsi király nagyot sóhajt, sziromszeme csupa könny. Rózsi szánakozva kéri:
- Ne búsulj még, ne köszönj! Hogyha vigasz lenne néked, nem nagy, csak egy kicsi tán, sok év múlva itt jár újra köztetek egy kicsi lány. Olyan lesz, mint én vagyok most, a neve is Rózsika. Kedves lesz majd neki is itt, minden virgábóbita. Kapájától gyomnövénynek maradása nem lehet, akkor már, a régi kertész tündérnek is elmehet. Sok év múlva, amikor majd anyukává felnövök, feleségül megígérem, hozzád bizton eljövök.
|
VOLT EGYSZER
EGY KIS MALACKA
Volt egyszer egy
Kis malacka,
Göndörszőrű,
Pettyes, tarka,
Pisze volt az
Orrocskája,
Kunkorgott a
Farkincája.
Egyszer ez a
Kis malacka,
Göndör szőrű,
Pettyes, tarka,
A konyhában,
No, még ilyet,
Fellökött egy
Rocska vizet!
A gazdasszony
Hogy meglátta,
A szénvonót
Meglóbálta.
Nagyot ütött!
Szerencsére
Csak a malac
Hűlt helyére.
Mert a kövér
Kis malacka,
Göndörszőrű,
Pettyes, tarka,
Úgy elgurult,
Meg sem állott,
Átgurulta
A világot.
Gurulna tán
Most is, hogyha
Tegnap vissza
Nem ért volna.
De vissza ért,
S no. Még ilyet,
Megivott egy
Rocska vizet.
Ott szuszog most
Bent az ólban,
Zizegő szalma-
Csomóban.
Hallgatja a
Szellő neszét,
Álmodik egy
Malacmesét.
|
|
FARSANG VAN
Hahó! Hahó! Most farsang van!
Víg a kedvünk a farsangban!
Cukorhó porzik szalagos fánkon,
Szikrát pattanó lobogó lángon.
Pirul a kövér malacka farka,
Egész világ most színes és tarka
Dalaink most is hirdessék,
Legyen velünk a tisztesség! |
VÁROSUNK GYOMAENDRŐD
| | |
|
| | 2003. január 19, vasárnap | |
|
|
| |
