Új rovatunkban iskolai, kollégiumi diákönkormányzatok kapnak helyet és lehetőséget arra, hogy ha nincs suliújságjuk/van suliújságjuk, de nem fért bele minden/CSAK/... ezt a két oldalt megtöltsék. Most a Tevanosok írásait olvashatjátok.

TEVAN ANDOR
(Békéscsaba, 1889. augusztus 15.-Budapest, 1955. október 5.)
könyvkiadó, nyomdatulajdonos

1907-1910 között a bécsi grafikai főiskolán tanult, majd átvette apja, Tevan Adolf békéscsabai kis nyomdáját, és rövid időn belül korszerű üzemmé fejlesztette. Kiadói tevékenysége során megindította a filléres Tevan Könyvtár c. sorozatot, amelyben főleg kortárs magyar és külföldi szerzők műveit adta ki. Másik sorozata, a Tevan Amatőrsorozat korábbi kötetei rendkívül szép kiállításúak, a modern hazai bibliofília kiemelkedő alkotásai.
1944-ben deportálták, 1948-ban nyomdáját államosították. Ezt követően rövid ideig a Művelt Nép kiadóban dolgozott, majd 1950-től az Ifjúsági Könyvkiadó képszerkesztője volt. 

Az a bizonyos seprű AVAGY Új vendég mosogat.

Iskolánk az idei tanévet új igazgatóval kezdte, de nem ez volt az egyetlen változás a suli falain belül. Új diákönkormányzat segítőt is kaptunk. A Tevan megfiatalodott!!! Most az újdonsült vezetőket kerestem meg pár kérdéssel. Szántó Tímea ( újgenerációs Dök-segítő) és Tálas Csaba ( a fiatalos igazgatónk) minden kérdésemre válaszolt.

Z. T. - Milyen fogadtatásra számítottak és hogyan fogatták önöket az év elején?
T. Cs. - Nos én ezelőtt igazgató-helyettesi posztot töltöttem be az iskolánkban, így nap, mint nap találkoztam a diákokkal és tanárokkal egyaránt. Így nekem nem okozott gondot a beilleszkedés.
Sz. T. - Számomra se volt éles a váltás, hiszen az elődömmel mai napig is együtt dolgozok.
 A mai napig is sok segítséget kapok Steigelwald Ernőtől. 
Z. T. - Milyen tervekkel, elképzelésekkel és ötletekkel kezdték az évet?
T. Cs. - Szeretnénk egy nagyon jó középiskolát igazgatni, egy olyan iskolát, ahol a tehetséges és szorgalmas diákokat felkészítjük a továbbtanulásra és a gyengébb képességűek kedvét sem vesszük el. Szeretném, he pezsgő diákélet lenne, és mindenki jól érezné magát. Azért dolgozok, hogy ez teljesüljön, ez a legfontosabb célkitűzésem.
Sz. T. - Próbálunk újítani. A diákságot jobban be akarjuk venni a rendezvények szervezésébe. Terveink között szerepel egy jelmezes farsangi mulatság megszervezése és egy hétvégi kurzus, amely segítségével közelebb hozhatjuk az iskolai dökösöket.
Z. T. - Mennyire dolgoznak önök össze a közös munkák közben, vita esetén ki szokott engedni?
Sz. T. - Tálas Csaba igazgató úrral mindent átbeszélünk, sok esetben hasonló véleményen vagyunk, ezért engedményekre nincsen szükség.
Z. T. - Mi volt az első közös munka?
Sz. T. és T. Cs. (egyszerre) - A Garabonciás napok.
Z. T. - Meséljenek erről.
Sz. T. - Nagy próbatétel volt de azt hiszem, hogy iskolán belül csak pozitív vélemény alakult ki az újításokkal kapcsolatban.
T. Cs. - Nekem nagyon tetszett. Nagyon-nagy kitartással és mindvégig lelkesen küzdötték végig a diákok a versenyeket.
Z. T. - Milyen programokat szervez az iskolai dök az elkövetkezendő hónapokban?
Sz. T. - Szalagavató, farsangi mulatság, áprilisban a Tevan-hét és májusban a ballagás.
Z. T. - Van-e valami baj a tevanosokkal?
Sz. T. - Van.
T. Cs. - Nincs. J
Z. T. - Tulajdonképpen mit várnak el tőlünk?
T. Cs. - Azon túl, hogy a diákok jól érezzék magukat az iskolában, mindenki maximális erőbedobással készüljön a továbbtanulásra, illetve a szakmai életre.
Z. T. - Milyen a diákélet az iskola falain belül?
Sz. T. - Szeretnénk felélénkíteni a diákéletet, és ezzel párhuzamosan megpróbáljuk a tanulókat az életre felkészíteni. Az elsősök nagy lendületének sokat köszönhetünk, és ez a tenni akarás hátérbe szorítja a felsőbb évesek nihilista felfogását.(Tisztelet a kivételnek)
Z. T. - Köszönöm a riportot.
Riportalanyok - Szívesen.
Most, hogy az iskolánk megfiatalodott, reménykedhetünk-e olyan újításokban, mint például tanmentes napok vagy automatikus érettségi? Ez nem valószínű de azért kíváncsian várjuk, hogy igazolja-e magát a mondás. Miszerint az új seprű jól sepreget.

Tevanosok ismét Heidelbergben:

 A németországi Heidelberg nyomdagépgyár meghívására a békéscsabai Tevan Andor Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola nyomdaipari tagozatán végző diákok, a 12. És 13. évfolyamosok együtt látogattak el az egyik legrégibb német városba. Kirándulásunknak a német nyelv gyakorlása volt a fő célja, emellett szakmai újdonságokkal ismerkedtünk és bővítettük szaknyelvi tudásunkat.
 Utunk első napján pihenőként a herendi Porcelángyárat tekintettük meg, megismertük a porcelánkészítés folyamatát, művészetét, a formázástól kezdve a festésig. Mivel a Békéscsabától Heidelbergig tartó út busznak és utasnak egyaránt hosszú, két nap alatt tettük meg, oda- és visszaúton is Kőszegen szálltunk meg a MÁV kollégiumban. A célvárosban egy ifjúsági szállón laktunk. Az éjszakai pihenés után a heidelbergi nyomdagépgyárban részletes beszámolót halottunk a nyomdaiparai gépek múltjáról, a gépgyár történetéről, a dolgozók munkaterületeiről, beosztásairól, valamint a gépek készítési módjáról. A kirándulás és nyelvgyakorlás további állomásaként ellátogattunk Gutenberg Mainz-ben lévő szülőházába. Érdekesnek találtunk a Gutenberg Múzeumban megtekinthető úgynevezett 42 soros Bibliát. Gutenberg e legjelentősebb művét 145-ben készítette el. Ez nem csupán egy Biblia, hanem egy teljesen egyéni művészi világ megjelenítése. Megtekintettük a korhű eszközökön végzett nyomtatást.
 Heidelberg nevezetességeivel is megismerkedtünk, a város és a vár történelmét német nyelvű idegenvezető mutatta be. Világszinten egyedülálló látványosság a 22 ezer literes boroshordó. A középkorban funkciójának megfelelően használták is, az adóként begyűjtött bort tárolták benn. A várból lenyűgöző kilátás nyílik a Neckar szűk folyóvölgyére. A vár nem maradt fenn eredeti formájában, mert a középkorban lerombolták.
 Következő üzemlátogatásunk Niederseltersben volt, ahol a nyomda úgynevezett zöldberuházásként épült, és amely ragyogóan tiszta volt. Mannheimben a város nevezetességeit néztük meg és nagy sétát tettünk a városközpontban. Ellátogattunk Nürnbergbe is, a vár tövébe, az Állatkerti kaputoronynál favázas régi polgárházak között áll a Dürerhaus, Albrecht Dürer, a Békés megyei aranyműves egykori lakóháza. A házat restauálták és most régi arculatát mutatja. 
 A hazaúton megnéztük a Duna északi partján fekvő görög templomokra emlékeztető Walhallát, melyet I. Lajos bajor király utasítására létesített Leo von Klenze udvari építész az Akropolisz Panteonjának másaként, természetesen kisebb méretben.
 Elmondhatjuk, hogy a tervezettnél sokkal több élményben volt részünk, melyet elsősorban Heidelberg Magyarország Kft.-nek köszönhető, és szakmai, szaknyelvi tudásunkat is jelentősen bővíteni tudtuk.

Garabonciás Tevanos szemmel

Kissé merész vállalkozás volt tőlünk, hogy végzős létünkre belevágtunk a Garabonciás hétbe, de megtettük és nem magunk miatt, hanem az iskolánkért. Már az előkészületek is hosszadalmasak és fárasztóak voltak, de valami mindig újra és újra erőt adott nekünk. Nagy reményekkel indítottuk iskolánkat, hajtott minket a bizonyítási vágy. Néha teljesen kilátástalannak tűnt számunkra a helyzet, néha meg azt éreztük, hogy mi vagyunk a legjobbak. Erre adott okot a fáklyás felvonulás, hiszen évek óta nem jelent meg ekkora létszámmal a Tevan, mint most. Majd a Kampány Happeningen megjelent tevanosok száma is azt mutatta, hogy nem reménytelen ez a vállalkozás. Mellesleg a bemutatónk és a programjaink is önmagukhoz képest szerintünk jól sikerültek, nem volt okunk panaszra, hisz a nekünk segítő tanárok és diákok szívvel-lélekkel támogattak minket mindenben. Mindez mégsem volt elég. Ma már tudjuk, hogy mit tettünk meg és mit nem, hogy mit kellett volna másként csinálnunk, de semmit sem bántunk meg. Megtapasztaltuk, hogy mennyire lehet örülni a főtt ételnek, és hogy mi az előnye illetve hátránya az éjszakai sátorvigyázásnak és azt is, hogy milyen a kellemes illetve csalódott fáradság.
Még mielőtt a választás végén a 7. helyezésünk csalódottságot váltott volna ki belőlünk, rájöttünk arra, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók. Valami mást értünk el, valami (számunkra) jobbat, fontosabbat, hisz azóta elmondhatjuk, hogy iskolánk nem Tevanos diákokkal van tele, hanem TEVANOSOKKAL:

Buzás Zsuzsanna Borbála

Gutenberget állandóan foglalkoztatta az a gondolat, hogy miképpen juttathatná kortársait a kódexekhez hasonlóan szép, de könnyebben hozzáférhető könyvekhez. A könyvek sokszorosítását nyomtatási eljárással, találmányának tökéletesítésével igyekezett megoldani.
 A kínai nép sok évszázaddal Gutenberg előtt már ismerte a könyvnyomtatást. Főképpen a táblanyomatok készítésében értek el nagy eredményeket. A táblanyomtatás módszereinek megismerését a játékkártyák elterjedésének köszönhetjük. Eleinte kézzel festették az egyes lapokat, de a XIV. században már fába vésték a figurákat, és ezekről a fatáblákról dörzsöléssel készítették a nyomatokat.
 Azonos eljárással kezdtek szentképeket készíteni. A szentek képét fába metszették, a kimetszett fát befestették tintával, majd ráhelyezték a papírt, dörgölőlabdával erősen végigdörzsölték a felületet, előállították a nyomtatott. A dörgölőlabda bőrből készült, lószőrrel és posztódarabkákkal tömték keményre.
 A fatáblákról sokszorosítással kezdődött Európában a mechanikusan készített könyvek előállítása. Az eljárást azonban még nem nevezhetjük könyvnyomtatásnak, mert nem könyvnyomdai sajtóval, hanem a fatábla kiemelkedő felületeihez dörgölve sokszorosítottak. A betűk és illusztrációk képe ennek következtében erősen benyomódott a papír felületébe, és így a háta kidomborodott, ezért csak a papír egyik oldalára nyomtak, az üresen maradt oldalakat összeragasztották.
 Mintegy 50 ilyen nyomat maradt ránk, amelyek többnyire vallásos tárgyú vagy népies históriákat tartalmaznak. A Biblia Pauperum ( Szegények Bibliája) című könyv gyönyörű képkompozícióival, temérdek figurájával és artisztikus szövegelhelyezéseivel magas színvonalú munka. A művésziesen, szalagszerűen elhelyezett szöveg a tipográfiai szabályok szigorú betartásával készült.