Én nagyon örültem, hogy hazánk is csatlakozik az Európai Unióhoz. Egyrészt azért, mert nagyon szeretek utazni. Ez elég drága mulatság, ám remélem, hogy mostantól az Eu- tagállamokba kedvezményes utazási csomagokat alakítanak ki.
Másrészt azért örülök, mert- ahogy eddig hallottam- kibővülnek a határainkon túli továbbtanulási lehetőségek.
Én a gimnázium után Németországban szeretnék egyetemre járni, és az interneten már láttam, hogy "EU- s és nem EU- s" diákoknak külön fejezet van. Előbbieknél sokkal több kedvezmény van felsorolva.
Megmondom őszintén, én egy kicsit szkeptikus vagyok. Nem tetszik például, hogy angol vagy német tudás nélkül senki leszek. És mi van, ha engem nem érdekelnek a nyelvek? Én mondjuk nem olvastam el a prospektusokat, mert unalmasnak tartom őket, de ismerőseim mondták, hogy Magyarország csak kiszolgáló ország lesz.
Magyarországon születtem 36 éve, és azóta is itt élek. Soha nem érdekelt különösebben a magyarságom: elsősorban embernek tartom magam, aki az európai kultúra hagyományain nevelkedett. Magyarországot "vicc-országnak" hívom! Nem érzem itt jól magam, nem működik megfelelően a társadalom, az állam.
Gyermekkoromban úttörőbélyegekkel, színes nyakkendőkkel zaklattak a tanáraim, kamaszkoromban a kötelező KISZ-belépés ellen kellett küzdeni. Később korlátolt és agresszív rendőrök szívták el a levegőnket.
Nyugatra vágytunk a barátaimmal, a szabadság földjére! Diszidálni akartunk a szabad világ országaiba, füstös, homályos kocsmák mélyén álmodoztunk és tervezgettünk. Aztán szerelmet, családot leltünk itt, és már le is horgonyoztunk, nem vitt tovább, élhetőbb világba az út.
Később jöttek sorra a hatalmaskodó, szakszerűtlen hivatalnokok, bírók, a nyomorult fizetések, a kontraszelektív elöljárók, a bürokrácia, a szabálytalanságok, a lehetetlen helyzetek! Csőd mindenütt! Semmi sem az emberről szólt, hanem ellene! Frusztráció, tehetetlen indulat és vergődés! Beszűkült élet, idegen "honfitársak"!
Idegennek érzem magam a magyarok között! Embereket keresek, európaiakat! És működő, emberközpontú jogszabályokat, intézményeket és eljárásokat, a hatalmi visszaélések felszámolását, a felelőtlenek felelősségre vonását, szolidaritást, mértéktartást, arányos társadalmi elosztást, a pazarlás és a nélkülözés megszüntetését!
Hiszek és bízok az Európai Unióban! Ott talán otthonra lelek!
Úgy legyen!
Pap Zoltán
A mikulás-várás analógiájára
Ülök a TV előtt. Balomban egy pohár hideg sör, jobbomban a lézerkard, azaz távirányító. Szemem az üregében már kissé lötyögősen jár, testemet ellepi a hideg verejték. Lábam szépen lassan remegni kezd, idegeim pattanásig feszülnek. Várok. Jobban mondva: keresek. Mivel már minden felől egy kék tenger sárga csillagos hullámai ostromolnak, várom az újabb rohamot. Azt remélem, ezúttal minden, vagy legalábbis majdnem minden érzékszervem támadása áldozata lesz: képet várok hanggal, érzelmekkel, színnel, tartalommal? Katartikus élményben akarom érezni, hogy én is egy akarok lenni az arctalan, zászlót lengető tömegből, jól csengő jelszavakat/mondatokat akarok az égnek kiáltani. Át akarom élni, ahogy be akarok lépni, keblemre ölelni szúrós-csillagos barátainkat, egész Európát.
Hogy mire föl ez a nagy várakozás? Ijesztő számokat hallottam: mi, kinek, mennyibe került, mennyit költöttek rá, mennyi időt fordítottak rá? Szerintem a várakozás jogos. Volt.
Ekkor feltűnnek az első galambok, kis focisták, Győzikék, Dopemanek, Kozsók, stb, s az ember nem tudja már mire is figyeljen. Talán abban az iszonyatos információ árban lubickoljon, amivel nyakon öntik, esetleg a szokatlan képi vagy hanghatások láttán hajtson fejet? Mindenesetre a feladat nehéz. Választani mindig nehéz. Bár ezt a tejjel-vajjal folyó Kánaán trükköt már előttük lelőtte egy sokkal híresebb, és okosabb személy. Nem akarok senkit sem a "külső" alapján minősíteni, de azért elgondolkodtató, hogy a hű-de-fene-vérprofi EU Kommunikációs Közalapítvány hogyan próbálja bevenni szavazásra áhítozó egyszerű, népi lekünket.
Aangel
Aangel@netposta.net
Magyarország, 2005
Falusi szín. Takaros porta az Unió magyar tartományában valahol az Alföldön. Kivonul az EU bizottság Józsi bácsihoz, hogy ellenőrizze, mit ad a disznóinak.
Ellenőr: Na, Józsi bácsi, mit etetünk, mit etetünk?
Józsi bácsi: Hát mit, moslékot, darát, főtt krumplit. Innen kapjuk az iskolából...
Ellenőr: Micsida?? Moslékot? Ólat bezárni, disznót kényszervágni, támogatást megvonni!!
Józsi bácsin végrehajtják az EU rendeleteket, amit könnyezve panaszol el Pista bácsinak, a falu mási gazdájának: Ám Pista bácsi sem kerüli el Brüsszel szemét, nála is ellenőrző látogatást tesznek.
Ellenőr: Na, Pista bácsi, mitől ilyen szép a malac az ólban?
Pista bácsi: (fifikás, mert már hallotta, hogyan járt Józsi komája) Ezek, kérem szépen, csak dán premixet, amerikai szóját, brit húsllisztet kapnak egy kis kukoricával. Csakis ISO-tápokkal etetek!
Ellenőr: Micsoda?? Hát nem tudja, hogy a húsliszt, dögliszt etetése már a tizenötöknél tilos volt? Nem hallott még BSE kórról?
(Szankció, retorzió, telepbezárás..)
Pista bácsi bánatosan meséli Feri komájának esetét az EU bizottsággal, és siratja malackáit. Természetesen Feri koma sem ússza meg a látogatást. Feri bácsi készül.
Ellenőr: Na, Feri bácsi, mit etet ezekkel a süldőkkel?
Feri bácsi: Ezekkel? Semmit. Mindegyiknek adok reggel egy eurót, oszt azt vesznek rajta, amit akarnak!
| | |
|
| | 2003. június 19, csütörtök | |
|
|
| |
