Egy környezetvédő állampolgár próbálkozásai

"Én nem érek rá pályázatokat írni, és felderítő hadsereget szervezni.
Meg aztán minek is.
Tapasztalatom szerint minden önkormányzat tisztában van a
szemeteivel.

Ezennel közre bocsájtok egy ezt bizonyító anyagot annak
érdekében, hogy feleslegesen ne fizessenek olyan terület felderítéséért, ami
már fel van. Az iromány tükrözi, hogy egyéni polgárként mit próbáltam
csinálni a környezet védelmében. A legkisebb eredmény nélkül. Ismerteti
továbbá mindazt, amit a pályázóknak feladatként kitüztek.
Az alábbi dokumentumokat annak idején E-mail-en elküldtem a Polg. Hiv.
ügyfélszolgálatára, de válaszra sem méltattak. Ezek után feladtam.

Most bízom az EU-ban, ezért írok.

Azóta akadt néhány hasonszőrű szomszédom, akikkel össze fogjuk szedni a
szemetet legalább azokon a helyeken, ahol naponta eljárunk.
Az anyagban megoldási javaslat is van, ami szerintem rettenetesen egyszerű.
Borzasztó hálás lennék, ha megtudnám (nánk), hogy mégis miért nem megy.
(Környezetvédelmi törvény 51. § 3. bek: "A város lakosságának partnerként
kell viselkednie, ki kell alakítanunk a polgárokban az együttműködési
készséget és bizalmat. Ennek érdekében a lakosság alapvető elvárását
teljesíteni kell, azaz legalább évente információhoz juttatni arra
vonatkozólag, hogy milyen környezetének állapota. Kiemelkedően fontos a
lakossági együttműködési készség kialakítása, mely nélkül eredményes
hulladékgazdálkodási tevékenység nem képzelhető el.")

Kíváncsi vagyok, hogy mit tud kitalálni valaki arra vonatkozóan, hogy
hogyan lehetne rábírni az illetékeseket arra, hogy megtegyék legalább a
törvényben előírt fenti minimumot.

Az én ötleteim:
1. Az összeszedett szemetet a helyi TV kíséretében leborítjuk a
Polgármesteri hivatal elé.
2. Fél évig ne kapjanak fizetést. Mert amíg nem válaszolják meg, hogy hova
lett a szóbanforgó állapot megszüntetésére elkülönített pénz, addig azt
gondolom, hogy ellopták.
3. Eltökélt szándékom, hogy ha a határidő (EU) lejárta után még itt lesz a
szemét vagy kihelyezett konténerek helyett felderítőket látok a pénzünkön
őgyelegni a környéken, egyenesen az EU központba írok.

Feketű Katalin
Kiskundorozsma-Öreghegy"

A gyermekek negyven százaléka nem fogyaszt rendszeresen tejterméket, húsféleséget. Minden második óvodás, iskolás a szükségesnél kevesebb gyümölcshöz jut, és az Országos Élelmezési és Táplálkozás-tudományi Intézet felmérése szerint a gyermekek 70 százaléka nem eszik mindennap friss zöldséget. Antal Magda főosztályvezető főorvos szerint reformra szorul a fiatalok étrendje. Az egészséges fejlődés szempontjából elvárható napi ötszöri étkezés helyett a többség legfeljebb háromszor eszik. S lassan szembe kell nézni olyan újkori tünetekkel is, mint az úgynevezett kólafüggőség. Nem véletlen, hogy van olyan iskola, ahonnan a szülők kérésére "kitiltották" a koffeintartalmú italt árusító automatákat. Baj van az ételek összeállításával, a recepturákkal. A gyermekek nagy részét kiszolgáló közétkeztetéstől elvárható volna, hogy képzett szakemberek feleljenek az egészséges napi menü összeállításáért. (Az intézet felmérése szerint az óvodások 96,8, az általános iskolások 57,7 és a középiskolások 19,5 százaléka ebédel menzán.) Greiner Erika osztályvezető főorvos hozzátette: egyre több tészta fogy, ami önmagában nem baj, ám az étkezések nyersanyag-összeállításakor más értékes összetevőt -- például gabonapelyhet, zöldséget, aszalt gyümölcsöt, halat, stb. -- kiszorít. Czinner Antal, a Heim Pál Kórház tudományos igazgatója úgy vélte: a fiatalok körében egyre gyakoribbak a helytelen táplálkozásból származó rendellenességek és betegségek. A professzor szerint sürgősen változtatni kell, mert az iskoláskorban kialakult táplálkozási szokások és a fizikai kondíció határozza meg a felnőttkori egészséget is.

Népszabadság

Közepes krumpli
ajándék akrilamiddal
 
 

Svéd kutatók hozták áprilisban nyilvánosságra, hogy a sült krumpli (csipsz, ropi, keksz, stb.) jelentős mennyiségű akrilamiddal terhelt, amit azóta a német, angol, holland és svájci tudósok is megerősítettek. Azt, hogy a Meki hasábbüszkesége nem egészséges, eddig is tudtuk, de hogy a sok só, zsír és szénhidrát mellett akrilamidot is tartalmaz, arról fogalmunk sem volt. Nem is lehetett, hiszen ez az idegrendszert károsító, "rákkeltőként" besorolt (állatkísérletekben terméketlenséget ill. születési rendellenességet okozó) anyag eredetileg nincs is a krumpliban. A kísérletek szerint az akrilamid csak magas hőmérsékleten, a sütés közben keletkezik és épül be a szénhidráttartalmú rágnivalókba. A folyamat pontosan még nem ismert, csak az, hogy minél magasabb hőfokon, minél barnábbra, ropogósabbra és minél tovább sül a hasáb, annál jobban dúsul fel benne az akrilamid. Veszélytelenné akkor válna a Meki krumplija, ha mélyhűtött helyett előfőzött krumplival dolgozna, a sütőolaj nem tartalmazna habosodásgátló adalékot és csökkentenék a sütés hőfokát (ami a Meki-világszabvány szerint most nettó 177 Co). Mindez egy olyan technológiaváltást feltételez, amely otthon a konyhában nem probléma, de egy világetető cégnél elképzelhetetlen.

Na, Roni képéről le is fagyott tüstént a vigyor: a hír ugyanis a Meki harmadik pillérét rogyasztotta meg. A kergemarhák a hamburgernek tettek keresztbe, a kóla vesekőnövelő és csontritkító gyanúba keveredett -- most még a nagy adag sült krumpliról is kiderült, hogy mit adagol nagyban. Itt keleten persze úgy tesz a Meki, mintha minden rendben lenne -- tudják, hogy ez olyan tájék, ahol az élelmiszer-biztonságot még nem veszik komolyan. De ahol igen, ott gyorsfogyasztók tízezrei döntöttek úgy, hogy ezután inkább messzire elkerülik a gyorséttermet. Rájöttek, hogy másutt még jobb lenni.

Ráadásul nem várt irányból akasztottak pert a nyakukba. Az történt, hogy az egyik amerikai törzsvendégük komolyan vette a Meki reklámját, amelyik a hamburger étkezési kultúra egészséges mivoltát nyomatja. Most aztán a másfél mázsára felpuffadt jenki perel, kedvenc éttermét téve felelőssé alaktalan alakjáért és az azzal járó megannyi szervi bajáért.

Ilyen-olyan okokból mostanában (a plazapatkányok nagy bánatára) a Meki több száz éttermet kényszerült bezárni. Cumi.

biggmeg
forrás: Ökotest Magazin