A Városunk Gyomaendrőd írása

A legdemokratikusabb képzőművészeti alkotások a köztéri szobrok. Mert mindenkié, függetlenül rangtól, beosztástól, pénztől, magatartástól. Mutatja magát mindenkinek, és túlél mindenkit, a nagy uralkodókat, de még a kiskirályokat is.

A legdemokratikusabb képzőművészeti alkotások a köztéri szobrok. Mert mindenkié, függetlenül rangtól, beosztástól, pénztől, magatartástól. Mutatja magát mindenkinek, és túlél mindenkit, a nagy uralkodókat, de még a kiskirályokat is.
Szűkebb hazánk súlyos szobortalanságban szenved, és ezért is léleküdítő ünnepi esemény szobrok között lenni. És megállító jelek is, mert figyelmeztetnek, hogy mi is sárból és porból lettünk, mint az itt lévő szobrok, és azzá is lesz mindenki.
Egy olyan ember alkotásai között lehetünk, aki a szépség és az igazság ideáit gyúrta agyagba-formába. És ha az igazság és a szépség a szeretetben és irgalmasságban találkozik, akkor a legfőbb emberi küldetés valósul meg, ami nem más, mint a tevő-tisztaságos jóság.
Egy termékeny művészi-alkotói élet lélektárgyainak a helyhez illő válogatásával lehet találkozni.
Juhász Sándor munkái három, jól körülzárt világot hoznak elénk.
Az egyik: a legősibb akaratok közüli, márpedig a sárból készült tálak, korsók, használati eszközök jelekkel való mintázása.
A gyakorlati és célszerű ember találkozik a szépigényű emberrel. Ma már ezt - meggyőződésem szerint rosszul - népművészetnek nevezik.
A másik: ami itt a korosztályos rostálás miatt hiányzik: a görög-latin és a zsidó-keresztény kultúra eseményei és szereplői, melyek, és akik a magyarság történelmének legutóbbi 1000 évének legerősebb hitjegyei, amelyek letakarják az ősi magyar eredetet.
A harmadik élet- és alkotótér a lehelletmelegű, a bőrön belülre rakott, és ott érlelt magyar paraszti sors.
A szobrok valóságosak, titoktáróak, hűségesek és szépek.
Juhász Sándor kitartóan és alázatosan mesél agyagszóval a gerinces-jellemes emberről és a hétköznapokról egyaránt.
Őmaga szerény körülmények között, de nem nélkülözve él bölcsen, derűsen, alkotón, 94 évesen.
Soha nem dörgölődzött aktuális nagyságokhoz, sem gazdag támogatókhoz, megőrizve a művészek tiszta lelkiismeretét, a nyugodt álmot, a függetlenséget. Éli az öntörvényű, önsorsrontó és kaján világot.
Semmiből semmi sem lesz! Közhelyigazság, de a tevékeny ember nem támogatott, sőt ahhoz, hogy tegyen nemes akarata szerint, meg kell vívnia a lehetőségért és tűrnie kell az alacsonyak gáncsait.
A gyomai OVI Galéria 2001 novemberétől működik folyamatosan évi 3-4 kiállítással.
Őszinte tiszteletet érdemel Csoma Antalné, aki kitalálta és áldozathozóan működteti ezt a formát mindenki hasznára, az idejáró gyerekek lelki - esztétikai és értelmi életének kiteljesedésére. Mert cél az emberi ember, akiben a természet, a tudomány, a művészet és erkölcs egyet jelent. És csak az lehet igazi felnőtt, aki igazán gyermek is tudott lenni.

Mit csinál egy szobrász és egy pedagógus?
A szobrász mintáz egy szobrot és lelket ad neki.
A pedagógus kiformáz egy emberi lelket, és megtölti igazsággal.
Mindkettő alakít és megtölt.
Mit csinál a gyermek és a művész?
Igazat mondanak, ösztönösek, ártatlanok, tiszta gondolkodásúak. Aztán a gyerekek felnőnek és lesznek felnőttek, és lesznek olyan felnőttek is, aki magukban hordják tovább a gyereket.
Ezen gondolatok születtek Juhász Sándor szobrai között.

Gyomaendrőd, 2003. november 13.

Cs. Nagy Lajos
a kiállítás rendezője