Az 1739. évi pestisjárvány Gyomán I. rész

Az általam ismert szakirodalom szerint egy 1517.évi feljegyzésben ismerhető fel e szörnyű betegségre utaló feljegyzés; ?meregy kele ev torkaban?; azaz mirigy nőtt az ő torkában. Ismeretes továbbá az 1708-1711. között dühöngött országos pestisjárvány mely nem kevés mértékben gyengítette meg II. Rákóczi Ferenc Magyarország-és Erdély fejedelme, vezérlő fejedelem urunk őnagysága által vezetett szabadságharcunk katonai, gazdasági ?környülállásait?. Ekkor országosan másfél millió pestisben elhunytat számláltak össze.

?Az utolsó nagy pestis járvány Magyarországon 1738-1742 között volt. Sok viszontagságos idők után alig húsz esztendeje ujra megült Gyoma református vallású szinmagyar lakossága ez idő alatt vesztett el ?apraját, nagyját beleszámítva- 505 lelket. Iszonyu csapás volt ez, de nem csak Gyomára nézve hiszen az egész Békés vármegyében is tombolt ez a járvány s sirba küldött 5165 lelket. A legkevesebbet Csabán; 65 lelket, mert mint Haán Lajos tudós tiszteletes történész evangélikus lelkipásztor írja; ?igen nagy szigorusággal betartották az elkülönitő előirásokat, ugyannyira, hogy a korabeli lelkész az elkülönitő épületet körülvevő árkon keresztül egy rudon nyujtotta által a még tántorgó, de holtuk előtt az urvacsora közösségében résztvenni óhajtó hiveknek a szent jegyeket s a rudat utána alaposan megfüstölték.
Ennek a ? legtöbb esetben kelet felől érkező - betegségnek népies neve; ?mirigy, guga? s ennek változatai pl. erdélyben főleg székelyföldön; ?csuma?. Kórokozójának hordozója bizony a ?házi patkány?, sajnos korabeli eleink ezt még nem tudták volt. Súlyos, gyors lefolyású belső betegség, pestises gyulladás, pestises szepszis/mérgezés/ , ld. még ?guga?; nyaki mirigyek gyulladásos megdagadása /lymphademitis/, a régi nyelvhasználatban a pestist is jelentette. A ?guga? minden olyan daganat, amely az ember mirigyes részén /ágyék, hónalj/ keletkezik. Az állatok hasonló kemény daganatait szintén gugának nevezték.
A gyomai pestisben elhunyt eleinket feltüntető, Gyoma egyik legkorábbi újratelepülés utáni irata, a Békés megyei Levéltárban található Gyulán a következő jelzettel: BmL.Gyula.Gyoma Nagyk.ir.V.317.A.b.1.Iratok 1739-1825.Fol.1-8. ?Anno 1739.Die 15-January Kezdőtt Gyomán Istennek Csapása, a? guga, Kik megholtanak ezen Istennek Csapásába, azoknak neveik béirattattanak ekképen.? Igen értékes irat ez, mert az egyházi anyakönyvünk /Ref. Egyh./ 1741-től van vezetve, tehát eltekintve 1719-1725 között megejtett megyei összeírások névsorától -melyek különböző kitételek miatt korántsem teljesek- egyetlen korai részletes családnévanyagunk Gyoma lakosságára nézve. Ebből a névsorból ismerhetjük meg, hogy milyen pusztítást végzett ez a kegyetlen járvány, mert a következő 1745 évi megyei összeírásban hiányoznak az itt még előtűnő családnevek s viszont nagyon sok új név jelenik meg ami újabb idetelepülőket jelez.
A ?pestises? névsorból több következtetés, megállapítás szűrhető le, nézzünk ezek közül néhányat. Az első halottakat 1739. január 15-én, 16-án, 17-én, 18-án, 19-én, 20-n, 21-22-én, 25-én, 26-án, 28-29-én, 30-án temették; felnőtt férfit 6, nőt 4, gyermekkorú férfit 19, leányt 7 lelket. 15-én 6, 16-án 4, 17-én 2, 18-án 2, 19-én 2, 20-án 4, 21-én 2, 22-én 2, 25-én 2, 26-án 1, 28-án 3, 29-én 3, 30-án 3 lelket. Február hónapban megnőtt az elhunytak száma felnőtt férfi 13, asszony, nő 11, gyermekkorú férfi 22, leányt 30 lelket temettek. Február 1-én temettek 5, 2-án 1, 3-án 2, 4-én 3, 5-én 1, 6-án 2, 7-én 3, 8-án 4, 9-én 8, 11-én 3, 12-én 4, 13-án 4, 14-én 2, 15-én 9, 16-án 6, 17-én4, 18-án 10, 19-én 4, 20-án 2, 21-én 2, 22-én 2, 23-án 5, 24-én 4, 25-én 5, 26-án 8, 27-én 10, 28-án 3 lelket. Március hónapban elhunyt felnőtt férfi 47, asszony, nő 30, gyermekkorú férfi 79, leány 70 lélek. Március 1-én temettek 9, 2-án 5, 3-án 4, 4-én 5, 5-én 12, 6-án 6, 7-én 6, 8-án 6, 10-én 11, 11-én 7, 12-én 4, 13-án 7, 14-én 8, 15-én 14, 16-án 12, 17-én 7, 18-án 6, 19-én 5, 20-án 7, 21-én 12, 22-én 15, 23-án 6, 24-én 9, 25-én 7, 26-án 10, 27-én 4, 28-án 6, 29-én 5, 30-án 5, 31-én 8 lelket. Áprilisban elhunyt felnőtt férfi 25, asszony, nő 6, gyermek férfi 33, leány 31. Április 1-én eltemettek 9, 2-án 10, 3-án 6, 4-én 6, 5-én 4, 6-án 5, 7-én 4, 8-án 2, 9-én 3, 10-én 4, 11-én 8, 12-én 4, 13-án 5, 14-én 3, 15-én 1, 16-án 5, 17-én 2, 18-án 1, 20-án 2, 21-én 1, 24-én 2, 25-én 2, 26-án 2, 27-én 1, 28-án 1, 29-én 1, 30-án 1 lelket. Május hónapban eltemettek felnőtt férfi 1, asszony, nő 1, gyermekkorú férfi 5, leány 1. 4-én 1, 7-én 2, 11-én 1, 12-én 1, 13-án 1, 21-én 1, 26-án 1 lelket.
Feltűnően sok az elhunytak között minden időben a felnőtt férfiak és fiúgyermekek száma. Március és április hónapban haltak meg a legtöbben, ekkor szinte minden napra esett temetés, volt olyan nap, hogy 15! A bejegyzések is érdemesek a tanulmányozásra. A legszánandóbbak a ?névtelenek?; ?A Nótárius Szolgállója, Oláh Gergély Ridegje / 10-15 esztendős fiúcska, aki kint a tanyán akkor még állatszálláson az állatokra felügyelt./, Icsa István Szolgája, A Schola Mester Öccse, Praedikátor Uram Szolgállója, Koós Ferencz Kondássa, Szappanos Mihály Sógora.? A feleségek, gyermekek is csak úgy mint a halotti anyakönyvben így szerepelnek; ?Garay Márton Felesége, Szilva Mihály Fia, Mata István Leánya.?
Családok pusztulását is nyomon lehet követni: ?Katona Szabó János maga, Katona Szabó János Fia, Leánya, Felesége, Leánya, egy napon: Ramos István maga, Felesége? majd ápr. 18-án Némedi Mihály Schola Magister Uram is követte öccsit s sok szép jóra való tanítványát.

Cs. Szabó István