Péntek, 2024. Március 29.Auguszta napja  

  Rovatok
. Kezdőlap
. Csemegéző - Ajánló
. Pályázat
. Kitekintő
. Tallózó
. Mozi - Színház
. Könyvajánló
. Olvasóink írták
. Napraforgó
. Korábban írtuk
. Kék Bolygó
. Bemutatkozunk
. Webtanterv
. Archívum
 
 

  Menü
. Kultúrjog
. Kiállítások
. Játszótér
. Linkek
. Kulturális szaknévsor
. REGCIVIL
. Keresés
. Hírlevél
. Partnereink
. Honlapok
szerverünkön
. Impresszum

Szolgáltatásaink
. Szerver üzemeltetés
. Hirdetés
 
 

  Hirdetés
 
 

  Keresés


 
 

  Évfordulók
Évfordulók
1885
Kosztolányi Dezső születése

 
 

  Kitekintő: Pavluska Valéria: Az eladható kultúra

(Szemelvények a szegedi Közművelődési Nyári Egyetemen elhangzott előadásból)

Az eladható jelzőt nem szívesen tesszük a kultúra szó elé, mert a szókapcsolat inkább negatív képzettársításokhoz vezet. Első megközelítésben ugyanis azt tekintjük eladhatónak, ami árucserében értékesül amit pénzért megvesznek, amihez valós kereslet társul. A közgazdaságtan nyelvén szólva eladható az, ami cserére alkalmas, amire fogyasztói, vásárlói hajlandóság mutatkozik, és ez a hajlandóság fizetőképességgel párosul?



Általánosabb értelemben azonban az ?eladható? jelző azt fejezi ki, hogy a felajánlott dolog kedvező tulajdonságai következtében képes az érdeklődés felkeltésére, elfogadást nyer, cserekapcsolatok tárgyává válik, amiben a gazdasági haszonszerzés nem feltétlenül játszik szerepet. Ebben az értelemben már minden bizonnyal szívesebben beszélünk eladható kultúráról?

 

Az eladhatóság fogalmának kiterjesztése

Könnyen belátható, hogy az eladhatóság fogalmát az üzlet világánál tágabban is értelmezhetjük, ha megvilágítjuk a cserekapcsolatok alapvető jellemzőit. A cserekapcsolat mindenképpen két fél jelenlétét feltételezi (a kultúra közegében ez lehet eladó-vevő, ajánlattevő-elfogadó, szolgáltató-igénybevevő, művész befogadó, stb.), akik között önkéntes értékcsere zajlik.?

Az eladhatóság megteremtése a kultúra területén is akkor válik megoldandó feladattá, ha a kulturális javakat mások (a közönség) számára kínáljuk fel, vagyis, ha olyan kultúraközvetítés zajlik, amelyben érvényesül a közönség döntési - elfogadási - szabadsága?

Aligha vitatható, hogy a kultúraközvetítők tevékenysége is akkor eredményes, ha létrejön a közönség pozitív válaszreakciója, a felkínált kulturális javak ugyanis az elfogadásban és a befogadásban válhatnak a közönség számá­ra is értékké...

Az értékcseréket szervező, koordináló mechanizmusok jellege szerint az eladható kultúra megteremtésének három alapesetéről beszélhetünk: a kultúraközvetítés történhet piaci, állami és nonprofit keretek között. Az állami és a nonprofit megoldásokat egyaránt a közösségi döntések körébe sorolhatjuk, ezért külön tárgyalásuktól ­markáns különbségeik ellenére - eltekintünk.

 

Az eladható kultúra piaci közegben: a kultúra mint árucikk

Piaci körülmények között az eladható kultúra árucikként jelenik meg, vagyis kulturális termékekről beszélünk, amelyekért a vevők fizetnek, a kultúraközvetítők pedig így jutnak forráshoz és jövedelemhez. A piacgazdaság térnyerésével a kulturális javak számottevő része is egyszerű árucikké vált, és ez jelentős változást hozott a korábbi időszakok piacnélküli világával szemben?

Ma már nem kérdés, hogy a kultúra is eladható, pénzzé tehető, jövedelmet termelő, mint sok más közönséges áru. Az eladhatóság egyik értelmezési közege tehát a piac, ahol piacképes termékekkel lehet sikert elérni. Ez a jelenség nálunk a társadalmi-gazdasági átalakulás után vált tömegessé.

A piac szerepvállalása nyilván a kultúra szférájában is azokkal a hatásokkal jár, mint általában. A mikroökonómia egyik alaptétele szerint a piacon azt lehet eladni, amire kereslet van, vagy kereslet teremthető. Eladható tehát az a kultúra, amit megvesznek, amelyre egyszerre mutatkozik vételi hajlandóság (preferencia) és fizetőképesség, ezért a profit-motivált vállalkozó a piacképesség, az eladhatóság megteremtésére törekszik, hiszen csak így térül meg a befektetése és így tehet szert jövedelemre. Piaci viszonyok között a kínálat és a kereslet közvetlen kapcsolatba kerül, kölcsönösen hatnak egymásra, valós érdekeket közvetítenek, és ez biztosítja a választás szabadságát?

Számtalan példát találunk arra, hogy a piacképes kultúra egyben értékes is (ilyen például a POSZT, a Tavaszi Fesztivál, a könyvhét, a műtárgy-kereskedelem, stb.). A kultúra mint árucikk tehát nem az értéktelenség szinonimája, mint ahogy arra sincs feltétlen garancia, hogy a piacon kívül mindig értéket találunk?

 

Az eladható kultúra a társadalmi, a közösségi döntések közegében: a kultúra mint közjószág

Az értékvédelem, a közérdek jegyében piacgazdasági viszonyok között is természetes és állandó reakció, hogy a kultúrát ne tegyük ki teljesen a piac hatásainak, hiszen ott az egyéni preferenciák és az egyéni lehetőségek függvényében szuverén döntések születnek, amelyek gyakran nem a társadalmilag kívánatos javakra irányulnak, illetve erőteljesen függenek az egyének jövedelmi helyzetétől. A megoldást mindkét problémás esetben piacon kívüli szereplők, mindenekelőtt az állam, illetve a nonprofit szféra szervezetei és a magán mecénások képviselik?

A kulturális javak támogatása kapcsán gyakori érv az is, hogy a társadalom tagjai jövedelmi helyzetüktől függetlenül juthassanak hozzá a közérdeket szolgáló kulturális javakhoz.

A kívánatos javak körét, a kívánatos preferenciákat nem maguk a fogyasztók határozzák meg, mint a piaci viszonyok esetén, hanem - az állam szférájában - a közdöntések felelősei, illetve - a nonprofit szektorban - egyes társadalmi csoportok érdek- és értékközösségei?

Mind az értékközvetítés, mind a közpénzek felhasználása szempontjából közérdek, hogy a kulturális közszféra eredményesen működjön, egyébként a közösségi támogatás öncélúvá válik. A kultúra támogatása akkor eredményes, ha az értékért felelősséget vállaló döntéshozónak nem csak az érték meghatározása és megteremtésének biztosítása a feladata, hanem az is, hogy ez a vélt érték befogadást nyerjen a társadalom legszélesebb köreiben.

Összefoglalva az eddigieket elmondhatjuk, hogy az eladható kultúra - legyen az a piaci folyamatok által belülről vagy bürokratikus, illetve etikai eszközökkel kívülről, felülről meghatározott - mindenekelőtt az egyének, a fogyasztó a közönség elfogadási hajlandóságának függvénye, hiszen a kultúra fogyasztása befogadása egyéni folyamat. Az eladható kultúra megteremtésének alapja a befogadói magatartás, a befogadói döntések és az azt befolyásoló tényezők ismerete. Nagy valószínűséggel ugyanis az az ajánlat válik ?eladhatóvá?, amelyet ezen információkra építve alakítanak ki. Ezt a tényt minden olyan kulturális tevékenységgel foglalkozó személynek és intézménynek szem előtt kell tartania, akik vagy amelyek a közönség pozitív válaszreakcióján keresztül lesznek vagy lehetnek sikeresek, akár a profitcél, akár valamilyen értékközvetítő misszió vezérli tevékenységüket.

 

A befogadó meghatározó szerepe és a marketing lehetőségei

Ha eladható kultúráról beszélünk, kultúraközvetítő tevékenységünk szervezésekor a hangsúlyt a befogadóra helyezzük?

 A befogadót - a közönséget, a vevőt -.a cserék, a kapcsolatok szervezésének középpontjába állítani tehát nem más, mint elfogadni a modern marketing koncepcióját. A marketing szellemében szervezett kapcsolatok jelszava ugyanis ?megnyerni és megtartani? azaz hosszú távú kapcsolatot teremteni a közönséggel?

A további kérdés tehát az, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a közönség megnyerését és megtartását elérjük, vagyis, hogy az eladhatóságot a gyakorlatban megteremtsük, adott esetben úgy, hogy határozott értékközvetítési céljaink is teljesüljenek.

 

A marketing alkalmazásának feltételei

A marketingnek létezik olyan értelmezési szintje, amely releváns minden olyan közegben, ahol a kapcsolatok kialakítása és fejlesztése a cél?

A mégoly korszerű marketing is csak alapelveiben, a koncepció szintjén általánosítható és adaptálható. A konkrét megoldások sohasem hagyhatják figyelmen kívül annak a területnek a sajátosságait, ahol a marketing alkalmazásra kerül. Csakis a körülmények komplex figyelembe vétele - egyfajta holisztikus megközelítés - teszi relevánssá a marketing felhasználását, minden kritikátlan, mechanikus adaptáció vagy hatástalanná vagy hiteltelenné válik. Ez tehát azt is jelenti, hogy a gyakorlatban különböző marketingről kell beszélnünk. Nyilván nem csak elnevezésbeli kérdés, hogy megkülönböztetünk fogyasztási cikk marketinget, szolgáltatásmarketinget, idegenforgalmi marketinget, nonprofit marketinget, politikai marketinget, városmarketinget vagy éppen kulturális marketinget. A különböző elnevezések mögött különböző adaptációk húzódnak meg. Az egyes területek szakembereinek éppen a hiteles és hatásos adaptációt kell kialakítaniuk.

 

A modern marketing értelmezése

A modern marketing a szervezet működését a fogyasztói, felhasználói igények kielégítésén, az elégedettség megteremtésén keresztül integrálja a szervezet hosszú távú céljai elérése érdekében?

A marketing alapvetően két különálló, de szorosan összefüggő jelenség együttese: egyrészt szemlélet, másrészt technológia. A szervezet működtetése szempontjából ezt úgy is mondhatnánk, hogy a marketing egy sajátos szervezeti működési filozófia, illetve az ebből következő menedzsment funkció egysége.

           

Az előadás kivonatának második részét a következő számunkban közöljük.

            A regionálisnak induló szakmai fórum országos hírű eseménnyé vált.

            A fenti cikk is bizonyítja, hogy aktuális és érdekes előadások hangzottak el. Legnagyobb sajnálatunkra azonban a 2003 nyarán megtartott rendezvényen megyénkből senki nem vett részt.

 

Bízva, hogy a jövőben időt tudunk szakítani erre az eseményre, már most közzé tesszük a VI. Közművelődési Nyári Egyetem előzetes programját.

 

VI. Közművelődési Nyári Egyetem

Szeged, 2004. július 5-9.

 

Az érték

 

Fogalmi és tartalmi tisztázások

Hagyomány és modernitás

Lokalitás és globalitás

A tömegkultúra világa

A média üzenete

Helyi értékek a közművelődésben

Falunapok, fesztiválok

Stb.

 

Forrás: Békés Megyei Művelődési Központ

 
2004. március 17, szerda 
 

 






Legyen Önnek is honlapja! Készítette, szerkesztette, tárhely: CSABAPROG Kft.