Újabb adalékok a Csokonai-perhez
Dátum: 2004. november 25, csütörtök
Téma: Kitekintő_aaa



Debrecenben, Csokonai-ünnepségsorozatot tartottak.Győri János irodalomtörténész a pályázati munkákat értékelve megállapítja, hogy a felvilágosodásról a frázisok tovább élnek. Csokonai kicsapatásának históriájához pedig újabb adalékokkal szolgál.

Azt a költőt ünnepeljük, aki éhezve, fázva, betegen, a boldogabb maradéknak, a XX., a XXI. századnak írt, mert úgy hitte, akkorra majd megvalósulnak a felvilágosodás népboldogító eszméi, őt pedig, a csúfra emlegetett, bolondnak tartott poétát tisztelni fogják.



Csokonai néhány leveléből annak éppen az ellenkezője olvasható, mint amit ír mecénáskereső költeményeiben. A valóságos helyzetet világosan látja. Romlás van a nyakunkon, most kell iparkodni, hadd szokjon az olvasáshoz a közönség, hadd szelídüljön az ázsiai erkölcs, csinosodjon a magyar gusztus. Csokonai Vitéz Mihály ezt írja gróf Széchényi Ferencnek, annak a főúrnak, aki Csokonai korában a legtöbbet tette a magyar kultúra ügyéért. Csokonai Vitéz Mihályhoz nem volt kegyes a sors, magányosságban élt, nem adatott meg neki, hogy gondolataival, tehetségével még életében hasznára válhasson hazájának. Csokonai 32 évet élt, születésnapján, november 17-én több eseménnyel emlékezett a szülőváros, Debrecen.

A születésnap tiszteletére Csokonai Vitéz Mihály emlékpályázatot hirdetett a kollégium. A Református Kollégium tudós tanára, Győri János irodalomtörténész a következőképpen értékeli a dolgozatokat: " Megfigyelhető némelyik dolgozatban, hogy régi, 30-40 évvel ezelőtti szakirodalmakat használnak, amelyben a felvilágosodás meglehetősen vonalas, vagy osztályharcos módon, tehát még egyfajta marxista értelmezésben jelenik meg. A tankönyvekben és a szakirodalomban is évtizedeken át a felvilágosodás, mint valami kimondottan antiklerikális jelenség jelent meg.Egy dolgot hadd hozzak, amely már túlmutat ezeken a diákdolgozatokon: Egyik könyvtáros kollégánk itt a kollégiumban jött rá az elmúlt években arra, hogy Csokonai néhány verse Szenczi zsoltár-dallamokra ráénekelhető. Ez azt jelenti, hogy Csokonai műveltségének ez egy szerves eleme volt, a zsoltáréneklés, a zsoltárkultúra."

Csokonai Vitéz Mihály, a híres-neves Debreceni Református Kollégium kicsapott diákja. Ezt minden érettségiző fújja, de arról kevesen tudnak, hogy ez a végletes leegyszerűsítés hamis képzetet kelt. Azt sugallja, hogy a diák egyértelműen ártatlan, az alma mater egyértelműen vétkes volt a kicsapás dolgában. A valóság prózaibb. Mindkettő egyszerre volt vétlen és egyaránt hibázott is. A főbűnös azonban maga a történelmi periódus, a kor mindent alágyűrni igyekvő, hatalmi arroganciája volt.

Az iskola és diákja közötti úgynevezett Csokonai-perre 1795-ben, azután kerül sor, hogy a budai Vérmezőn porba hullik Martinovics Ignác és társainak feje.

Győri János irodalomtörténész a Csokonai-perről: Csokonait elég súlyos vádakkal illette a fédesz, professzorával szemben meglehetősen cinikusan vagy gúnyosan viselkedett, aztán előjött legációs pénznek az eltüntetése vagy azzal el nem számolt, levetette a tógát, (amelynek a viselése kötelező diákviselet, mindenki, aki a diákok sorába lépett a kollégiumban, elkötelezte magát, ennek a letétele gyakorlatilag azt jelezte, hogy nem kíván ide tartozni).A büntetés, hogy nem léphet többet a kollégiumba, nem kap bizonyítványt, diáktársai nem tarthatnak vele kapcsolatot. Ez valóban elég súlyos ítélet, szinte nincsen párja a kollégium történetében. Ami új adalék, és a szakirodalom még kevéssé ismeri, hogy a fenntartó, és ekkor a kollégiumnak a fenntartója már nem a város vagy az egyházközség, hanem az egész egyházkerület, a fenntartó tudomása és hozzájárulása nélkül 1795-ben már nem lehetett kicsapni diákot. Ez azt jelenti, hogy a fegyelmi iskolaszéknek egyeztetnie kellett korábban a fenntartó testülettel, azzal a fenntartó testülettel, amely néhány hónappal korábban, 1794. végén Csokonai egy korábbi perében egyértelműen még a költő mellé áll. Valószínűsíthető tehát, hogy vannak olyan vonatkozásai a pernek, amelyről nem tudunk, amelyeket elhallgattak. Sokan itt a Martinovics-féle összeesküvésre gondolnak. Van egy olyan pont, amelyben nem látunk tisztán, és amely homályban maradt. Ami talán, én meg merem kockáztatni, Csokonai érdekében hallgattak el, hogy ne kerülhessen még súlyosabb helyzetbe. Csokonai a maga perével együtt a kollégiumnak része, nem hallgatjuk el a pert, nem hallgatjuk el, hogy súlyos volt az ítélet, ugyanakkor az is igaz, hogy a kollégiumi diákok voltak azok, akik a Csokonai-kultuszt a következő században, tehát a XIX. - XX. században ápolták, fölkarolták a Csokonai-hagyományt."

Buda Ferenc költő gyermekkori élményét idézi fel a Csokonai szobor megpillantása kapcsán, s ma így tekint rá: " Újra meg újra rádöbbenek: mekkora lángelme volt, mekkora mester, s újra meg újra belém döbben: milyen méltatlanul bánt el vele a sors. Sors? Emberek, nők, férfiak, honfitársak, a hazai korszellem. Ő lett volna a magyar költészet Mozartja?

Erdei József a Csokonai Körről számolt be: "Tavaly szerveztük újjá a volt Arany János Önképzőkört, amit Csokonai Vitéz Mihály Önképzőkör néven viszünk tovább, így a diákság életében is felébresztjük ezt a kíváncsiságot és kedvet Csokonai Vitéz Mihály iránt.

Nem egyezik, hogy Csokonai bujálkodó és mindenképpen egyházellenes ember volt, hanem ő a régit és újat próbálta meg összehozni. Csokonai Vitéz Mihály szerintem reformer, aki mindenekelőtt magával kezdte a reformálást."

Kiss Péter Ernő

Forrás: Magyar Rádió

 







A cikk tulajdonosa: CSABANET - Békés Megye Kulturális Portálja - ARCHÍVUM
http://www.csabanetarchivum.hu

A cikk webcíme:
http://www.csabanetarchivum.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1212