Az elmúlt évben több mint négymilliónyian fordultak meg valamilyen céllal az ország mintegy 2 800 művelődési házában - derül ki a szaktárca megrendelésére készített, a kultúrafogyasztási szokásokat felmérő vizsgálatból. A korszerűtlennek vélt intézmények a lakosság sokféle igényének tesznek eleget, közönségmegtartó erejük nagyobb, mint a moziké vagy a színházaké.
Az elmúlt nyolc év legátfogóbb, a magyar társadalom kulturális állapotát feltérképező vizsgálatát végezték el tavaly az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársai. A kérdezőbiztosok 3 400 - tizennégy és hetven év közötti - magyar állampolgárt kerestek fel 2003 őszén. A minta életkor, nem, lakóhely és iskolai végzettség alapján is reprezentatív volt, vagyis pontosan tükrözi a lakosság egészét.
A felmérés adatait idén nyáron értékelték ki, a legfontosabb tanulságokat hat, tematikus füzetben foglalták össze. A Találkozások a kultúrával című sorozat első két darabja már megjelent, az alábbiakban a művelődési házakról szóló, első rész összefoglalóját olvashatják.
A tanulmány előszavában a kutatás egyik vezetője, Vitányi Iván úgy fogalmaz, a művelődési otthonok szerepét sokan nem értik, egyesek "elavult, romantikus valamiknek", mások egyenesen "sztálinista maradványoknak" tekintik, pedig az intézmény eredete egészen a felvilágosodás koráig nyúlik vissza. Ma az a szerepük, hogy a lakosság széles részének nyújtsák egyrészt a kultúra, különösen a társas, közösségi művelődés, másrészt a kulturált társas együttlét lehetőségét - írja Vitányi Iván.
Ma az országban hozzávetőleg 2 800 művelődési ház működik, jórészt ennek köszönhető, hogy a kulturális intézmények közül ezek esnek a legközelebb a lakóhelyhez: a nagyobb városokban átlagosan tizennyolc, a kisebb településeken tizenhárom perc az elérési idő. Míg múzeumba, moziba vagy színházba egy év alatt a lakosság harminc-negyven százaléka jut el, addig több mint felük valamilyen céllal megfordul a művelődési házakban, igaz, nem feltétlenül kulturális eseményen vesz részt.
A látogatók köre nemcsak a legszélesebb, hanem a legheterogénebb is. Egy színházi közönség soraiban akár öt-hatszoros is lehet a legmagasabb és a legalacsonyabb végzettségűek közötti különbség, a művelődési házaknál ez a szorzó mindössze 1,3. A negyven év alattiak - különösen a 14-17 évesek -, a képzettebb rétegek, a diplomások, a jobb jövedelműek járnak az átlagosnál nagyobb arányban a művelődési házak programjaira. A másik póluson az ötven év felettiek, a legszegényebbek, valamint a nagyvárosok lakói állnak.
A megkérdezettek évente átlagosan négyszer fordulnak meg művelődési otthonban. A vizsgálat szerint a látogatás gyakorisága szorosan összefügg az iskolai végzettséggel, a település nagyságával, az életkorral, valamint azzal, hogy az illető mennyire tekinti fontosnak a kultúrát és a pénzt. E tekintetben nem tényező a jövedelem, a megkérdezett neme és a többi hat érték (család, barátok, munka, szabadidő, közélet, vallás).
A művelődési házak sokféle rendezvénye közül a műsoros estek, a színházi előadások, a kiállítások és a zenés-táncos mulatságok a legnépszerűbbek, melyekre a lakosság húsz-harminc százaléka jut el. A legutóbbi felmérés óta csökkent a filmvetítések vonzereje, a jelenség magyarázata részben a mozitermek megszűnésében rejlik. A látogatók felére jellemző, hogy több célból keresik fel a művelődési házat, minden tizedik érdeklődőnek öt-tízféle dolga akadt ottjártakor.
A művészeti élmények befogadása mellett az önképzés és az önkifejezés fontos helyszíne is lehet a művelődési ház. Különböző tanfolyamokon, klubokban, művészeti csoportok tevékenységében a 14-70 éves lakosság tíz százaléka tudott részt venni. Ezekbe a programokba is a diplomások kapcsolódnak be a leginkább. A politikai rendezvények és az ismeretterjesztő előadások a megkérdezettek 6-7 százalékát vonzották. Különösen a fiatalok számára fontos, hogy legyen olyan hely, ahová beülhetnek beszélgetni, vagy számítógépezni. Ezekkel a lehetőségekkel a lakosság mindössze néhány százaléka él.
Általában jellemző, hogy az életkor előrehaladtával egyre kevesebben járnak a különböző kultúraközvetítő intézményekbe. A "lemorzsolódók" aránya mozi vagy színház esetében 70 illetve 50 százalék, ezzel szemben a művelődési házaknál csak 40 százalék, tehát közönségmegtartó erejük valamivel nagyobb, mint más intézményeké. A távolmaradás fő oka ugyanakkor nem anyagi természetű, hanem az érdektelenség és a programok alacsony(nak nevezett) színvonala.
Összességében a lakosság körülbelül egynegyede végez valamilyen művészeti tevékenységet. A "lelkes amatőrök" fele harminc év alatti, inkább az érettségizettek és a diplomások, valamint a jobb jövedelmi helyzetűek aktívak. Minden ötödik megkérdezett szívesen táncolna, ha lenne rá módja, energiája, lehetősége. A fiatalok körében leginkább a modern- és a népi táncok, a filmezés, a fotózás és a hangszeres zene a legnépszerűbb. Az igények kielégítését leginkább az időhiány, kisebb mértékben az anyagi körülmények akadályozzák.
Forrás: www.magyarország.hu
