Az Európai Unió új alkotmányának részvételi demokráciáról szóló cikke a szervezett civil társadalom nem egy bírálójából váltott ki ellenállást.
A civil szervezetek ellenzői Washingtontól Brüsszelig hangoztatják azon félelmüket, hogy a civil társadalom egyre határozottabb szerepvállalásával a hatalom olyan, különféle érdekcsoportok kezébe kerülhet, akik ténylegesen senki előtt nem vonhatók felelősségre. Elsősorban tehát azoknak a civil szervezeteknek a legitimitását vonják kétségbe, akik ?különféle érdekeket képviselnek, s így a társadalmi érdekellentétek potenciális forrásai?:
Sőt még messzebb mennek, amikor arra céloznak, hogy az Európai Unió valójában csak az európai polgárság hiányzó tudatának felkeltésére használja a civil szervezeteket.
A civil szervezetek elleni kampány egyik elindítója az amerikai www.ngowath.org weboldal, mely szerint ?a társadalmi szerepvállalás mozgalma báránybőrbe bújtatott farkas?. A nemzetközi civil szervezetek olyan kétségeket ébresztenek, melyek messze túlmutatnak az átláthatóság és a felelősség kérdésén. Az amerikai kezdeményezés szerint ugyanis a civil szervezetek a ?világkormányzás? baloldali programját követik annak érdekében, hogy ellenőrzést szerezzenek a korporációk és a kormányok felett. Úgy tűnik, a szerzők nyilván nem ismerik eléggé a civil szervezeteket, máskülönben tudnák, hogy azok maguk is egyre inkább gyakorolják az általuk hirdetett elveket, nevezetesen az átláthatóságot, a felelősséget és a képviseletiséget. Tény, hogy nem minden civil szervezet képvisel jól körülhatárolható érdekcsoportokat. Míg egyes szervezetek saját tagjaik érdekében szólalnak fel, mások szélesebb nézőpontokat képviselnek (pl. környezetvédelem), vagy azok érdekeit, akiknek hangja nem hallatszik el a politika fórumaiig (gyermekek, menekültek, szegények stb.). Ugyanakkor, ha a szervezett civil társadalom tagjai mégis a politikai színtér elfogadott szereplői, ennek oka, hogy világosan kinyilvánítják, kinek a nevében is szólalnak fel.
A civil szerveződés jelensége nem új keletű. Számos nemzetközi civil szervezet már évtizedek, ha nem évszázadok óta létezik. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát például 1863-ban hozta létre egy svájci állampolgár, aki elfogadhatatlannak találta a solferioi csata sebesültjeinek orvosi ellátását. A Save the Children nevű szervezet 1919-ben látott napvilágot, két nővér kezdeményezésére, a Németországot és Ausztriát sújtó gazdasági blokádra adott reakcióként. 1897-ben Németországban jött létre a Caritas elnevezésű szervezet, amely ma már több mint 140 országban rendelkezik képviselettel.
Az Európai Szociális Platformhoz tartozó szervezeteket kivétel nélkül azzal a céllal hozták létre, hogy a szegények és a kirekesztettek érdekében cselekedjenek, s hogy világszerte valóra váltsák a szociális igazságosság eszméjét. De akkor mivel is magyarázzuk a civil szervezetek ?boszorkányüldözését?? Sajnos, ami a civil szervezetek ellenzőit a leginkább nyugtalanítja, az nem a felelősség kérdése, hanem sokkal inkább a civil társadalom megerősödése, és az a tény, hogy a civilek már ott is szerephez jutnak, ami korábban csak a gazdasági és politikai elit ?játéktere? volt.
A John Hopkins Egyetemen működő Civil Társadalom Kutatóközpontja által végzett felmérések szerint a vallási kongregációkat nem számítva a nonprofit szféra jelenleg 1.100 milliárd dolláros ágazatot képvisel, amely mintegy 19 millió munkavállalót foglalkoztat, és ezzel a világ 8. legnagyobb gazdasága. Észak-Amerikában és Nyugat-Európában a nonprofit ágazat a munkaerő nem kevesebb mint 12 százalékát foglalkoztatja, és a GDP 15 százalékával gazdálkodik. A Word Watch Institute által közzétett legfrissebb adatok szerint napjainkban csak az Egyesült Államokban közel 2 millió civil szervezet működik, melyek 70 százalékát az elmúlt 30 évben hozták létre.
A Gallup legutolsó, a Világgazdasági Fórum által megrendelt felmérése további bizonyítékot szolgáltat számunkra: a polgárok világszerte nagyobb bizalmat szavaznak a civil szervezeteknek, mint a kormányoknak, a gazdaság vagy a média szereplőinek. A civil szervezetek ugyanakkor nem a részvételi demokrácia helyettesítőinek, hanem sokkal inkább kiegészítőinek tekintik magukat. Az európai civil szervezetek elsősorban az európai döntéshozatali fórumokkal folytatott strukturált és szervezett társadalmi párbeszédéért küzdöttek, és küzdenek ma is, hogy kiegészítsék a már meglévő politikai és társadalmi párbeszédet.
A kritikák természetesen nem mindig megalapozatlanok. ?Az elmúlt évtizedben a civil szervezetek szerepvállalása különösen megerősödött. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak pozitív eredményekkel büszkélkedhetnének, sem azt, hogy minden fellépésük eredményes lett volna; ennek ellenkezőjét abszurdum lenne állítani. Elegendő bizonyítékunk van azonban arra, hogy amikor a kormányok és a gazdasági szereplők felelősségvállalása nem kevés kívánnivalót hagyott maga után, a civil szervezetek tevékenységének mérlege egyértelműen pozitív volt? ? foglalta össze az elmúlt évtizedek tapasztalatait Simon Zadek az Accountability munkatársa. Véleménye szerint a legnagyobb kihívást napjainkban az jelenti, hogy úgy hangsúlyozzuk a civil szervezetek felelősségvállalását, hogy ne ártsunk alapvető feladatuknak, azaz a civil ellenőrzés biztosításának és a társadalmi innováció elősegítésének. Azok a civil szervezetek, akik a részvételi demokráciáról szóló cikk felvételéért lobbiztak, tudták, hogy a civil szervezetek tevékenységének sokrétűsége szükségessé teszi a szervezett civil társadalom jelenségének meghatározását. ?A média úgy láttat minket, mint személyek és csoportosulások szervezetlen tömegét, akik sokszor csak az Interneten keresztül állnak kapcsolatban egymással, és egyedül a tiltakozás mozgatja őket. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa? ? fogalmazott Simon Wilson a Szociális Platform elnöke. ?A valóság persze egészen más: a szervezett civil társadalomról szólva több millió olyan aktív szervezetről beszélünk, amelyek tagjai idejüket és energiájukat áldozzák mások megsegítésére.?
Mindenesetre a képviseletiségnek, a pénzügyeknek, a finanszírozási alapoknak, a döntéshozási mechanizmusoknak és a civil szervezetek tagjainak nyilvánosságot kell kapniuk ahhoz, hogy a közvélemény valóban felmérhesse szerepvállalásuk jelentőségét. Ellenkező esetben a civil szervezetek továbbra is támadásoknak teszik ki magukat, és pártolóik évtizedek munkájával megszerzett bizalmát kockáztatják.
Forrás: Foglalkoztatási és Civil Hírlevél
