Endrőd néprajza - A Városunk Gyomaendrőd írása
Dátum: 2004. március 23, kedd
Téma: Tallózó



Bepillantás Endrőd régmúltjába

Tisztelt Olvasó! Településünk régészeti jelentőségére szeretném felhívni a figyelmüket. A XIX. században felszínre került leletek sokasága után a 1970-es években végzett akadémiai terepbejárás egyértelműen bizonyította, hogy már az őskorban igen kedvelt terület volt (Endrőd és környéke), amelyről megannyi településnyom és régészeti tárgylelet ad bizonyságot. Hadd idézzek két kiváló régészünk írásából, az ide vonatkozó kutatásaikról. Először a sajnos korán elhunyt régésznő Nickolin Edit által írt ?Bepillantás Endrőd régmúltjába?(régészeti kiállítás) szakvezetőjéből, majd pedig Árkus Péter régész-történész levéltári kutatásából.



1.) ?Már a XIX. század végi és XX. század eleji újságokban, szakfolyóiratokban, múzeumi évkönyvekben is olvashatunk a község határában előkerült régészeti leletekről, de a terület legteljesebb, az írott forrásokat is megelőző településtörténetének megismerése az 1974-79 között végzett tervszerű terepbejáráshoz fűződik Az MTA. szakemberei a felszíni gyűjtések eredményeképpen feltérképezték a még fellelhető ősi településnyomokat. Megfigyelték, hogy a határ északi részén kanyargó Holt-Berettyó mentén sok őskori lelőhely van, de a platókon Árpád-kori települések találhatók. A völgy déli pereme és a Hármas-Körös völgye között egy széles sáv alacsony fekvésű és csaknem teljesen leletmentes. A Hármas-Körös fiatal meanderei egy ősibb széles völgyben kanyarognak, az Árpád-kori és középkori falvak ennek partjaihoz igazodtak. A Köröstől délre a lelőhelyek egy észak-déli ágrendszert rajzolnak ki. Ez az Öregszőlők környéki nagy lelőhely-csoportosulásba vezet. Az őskorban a késő bronzkortól lakottak, és igen nagy a szarmata kori lelőhelyek száma.
Az Öregszőlőben Cserép Ernő tanyájánál Árkus Péter végzett ásatást. Itt a Körös kultúra gödrei kerültek elő, melyek leletei közül kiemelkednek a lábas edények, reliefdíszes töredékek, állatszobrocskák, idol- és oltárdarabok, valamint csontkarika.
Az Alföld első telepesei az ie. 6000 táján a Körös kultúra népe volt. Nevét fő elterjedési területéről, a Körösök vidékéről kapta. A csípett díszítésű kerámiával jellemezhető kultúra a nagy DK-Európai Körös-Starcevo kultúrkör része, ez közvetítette a Közel-Keleten az un. Termékeny félhold területén végbement neolitikus forradalom vívmányait vidékünkre is. Gyűjtögetés, halászat, vadászat mellett, földműveléssel, állattenyésztéssel is foglalkoztak, vagyis a zsákmányoló életmódról áttértek a termelő gazdálkodásra. Ez szükségessé tette, hogy hosszabb időre egy helyben lakjanak. Szerszámaikat is tökéletesítették, már csiszolt kőbaltákat készítettek. Folyók mellett hosszan elnyúló telepeken, paticsfalú házakban laktak, halottaikat a telepen zsugorított helyzetben temették el. Edényeiket pelyvával soványított agyagból készítették, felületüket gyakran díszítették ujjbenyomkodásokkal, körömcsípésekkel, bütykökkel, de találhatók fekete illetve fehér festésű, valamint bíborbevonatos darabok is.
Az Alföld északi peremén még a Körös kultúra virágkorában, annak hatására alakult ki az Alföldi Vonaldíszes Kerámia (AVK) kultúrája, mely fokozatosan dél felé húzódva elfoglalta az egész Alföldet. Az AVK népcsoportok már nemcsak a folyópartokon telepedtek meg, hanem az azoktól távolabbi területeket is birtokba vették. Rövidebb ideig éltek egy helyen, hiszen juh- és kecsketartás helyett, szarvasmarha- és sertéstenyésztésre tértek át, így sűrűbben kellett új legelő után nézniük. Elképzelhető, hogy vándorlásaik során földbemélyített, gödörszerű, sátortetős lakásokban éltek. Emlékanyaguk nagyrészt ezekből a gödrökből kerül elő, ezekbe temették el halottaikat is zsugorított helyzetben. Kerámiájukat különböző bonyolult, bekarcolt motívumokkal, esetenként festéssel díszítették. Istenszobraik lapos, háromszögfejű idolok. Eszközeik változatlanul kőpengék, csontárak, simítók.
Az AVK-t a Szakálháti kultúra népe követte az Alföld középső területén. Eredetüket még homály fedi, az eddig feltárt lelőhelyeik Közép- és DK-európai elemek keveredése figyelhető meg. Központi telepeiket, melyek a folyamatos egyhelyben lakás következtében idővel dombszerűen kiemelkedtek környezetükből, telleknek nevezzük. Ezek körül kisebb egyrétegű lakóhelyet találunk. Többosztatú nagy családi házakban éltek, ahol már az egyszerű tűzhelyek nyomai is megfigyelhetők. Halottaikat zsugorított helyzetben a telep éppen nem lakott részén temették el. Edényeik gyakran egészen vékony falúak, fényezett felületűek, jellemző díszítésük a bekarcolt szalagminta, bonyolult meander motívum, gyakran sárga, piros festéssel. De számos tároló edényük is előkerült. Gabonájukat az arcos edényekben megjelenített istennő védelmére bízták. A tartós egy helyben élés a mezőgazdaság magasabb szintű művelését feltételezi és ezt a nagy űrtartalmú hombárok, az előkerült megszenesedett gabona magvak bizonyítják is.?
(Nickolin Edit régész)

2.) Levéltári források az Endrődön talált és múzeumba került leletekről ( 1875-1926)

?1875-ben Ujházi Sándor endrődi ?rk. Éneklész? régi érmeket adományozott a Gyulai Múzeumnak.
1876-ban Salacz Krisztina középkori leleteket ajándékozott a Gyulai Múzeumnak.
1877-ben az endrődi Anya-Körös medrében talált szarvas agancsot ajándékozott a Gyulai Múzeumnak Schiffer Endre.
1878-ban Gácsi János enrődi lakos szarvas agancsot adott a Gyulai Múzeumnak.
1879-ben Endrőd község elöljárósága a Simai-zug Anya-Körös medrében talált leletet juttatott el a Gyulai Múzeumba.
1885-ben Balla Mátyás endrődi tanító, az endrődi határhoz tartozó Peresi pusztán talált mammuth-csontot adott a Gyulai Múzeumnak.
1888-ban Steinbecker Gábor Endrődről származó bronzkardot adományozott a Nemzeti Múzeumnak.
1900-ban Ujházi Miklós endrődi kántortanító a Simai csárda közelében, a Körös partján mammuthcsontot talált, amit 1904-ben és esetleg 1908-ban Domonkos János a gyulai múzeumigazgató is megszemlélt.
1922-ben dr. Kiss Vilmos orvos őskori lelőhelyre bukkant Endrődön a Körös parton.
1925-ben Endrődön a Holt-Körös partján Krecsmarik Endre egy őskori lelőhelyre bukkant, melyről korábban arany ékszer is előkerült. Ez valószínűleg elveszett. Lehetséges, hogy ez az a lelőhely, ahol még ugyanebben az évben ásatást végzett Krecsmarik Endre vezetésével a Gyomai Pedagógiai Társaság.
Ugyanebben az évben Endrődön Vidosits Jenő kertjében a Körös szélén egy kővéső került elő.
1926-ban Endrődről több bizonytalan lelőhelyű magángyűjtőktől származó lelet (bronzkori, népvándorlás kori) került a szegedi egyetemre.?

(Árkus Péter régész-történész)

 







A cikk tulajdonosa: CSABANET - Békés Megye Kulturális Portálja - ARCHÍVUM
http://www.csabanetarchivum.hu

A cikk webcíme:
http://www.csabanetarchivum.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=952