Hozzád könyörgünk népedért, a nemzetért, mely most dicső elődit ünnepli örömmel, - de bölcsen ismerni törekszik önmagát és a jövő kihívásait -, érezzük, kell a Te kegyelmed, hogy a szabadsággal ne éljünk vissza, az igazságot ne csavarjuk el törpe létünk méretei szerint, s a jóságot s erényt gúny tárgyává tenni ne merészeljük soha.
Egyensúlyt vesztett világunk zűrzavarából szólítunk Téged, Urunk Istenünk. Nemzeti ünnepünk emlékét idézve tetten érjük lelkünkben az egymásrataláltak egység feletti örömét. Akkor van ünnep a nemzet életében, ha egyazon eszméért lelkesül és nem az érdek, nem a kényszer, nem a csábítás sodorja össze tagjait, hanem rádöbben arra az összekovácsoló eszmére, hogy egy a sorsunk, - a sorsunk: menni, menni, hittel és reménnyel, bár tiltakozzon az emberi rövidlátás, mi tudjuk, hogy ezen az úton Te vagy célunk, Teremtő és számonkérő Istenünk-. Az egyenetlenség, a megosztás, a szétdarabolás, az ellenségeskedés nem a Te műved, az egyenetlenségben megfagy az ünnep. A bizalmatlanság és félelem zárkózottá teszi szívünket, - de vágyakozunk a jégolvasztó lélekfuvallat kegyelmére, mert ünnepre vágyunk, míg előbukkan a szívünkből, - és ha nem akarja egyik vagy másik hatalom kisajátítani, - akkor az egymásra találás megteremti méltó gyümölcsét.
Az ünnep lelkéhez a gőgös el nem juthat, ezért így imádkozik Vass István, a költő: - "A buta bestiát, a gőgöt, öld meg, Uram!  Bárminő nehezen hajlik meg térdünk, Uram, mégis az ünnep itt kezdődik. Gyermekeid vagyunk, s a Te Atyai gondoskodásodban bízva kell testvéri szeretetben élnünk. Urunk, mennyei Atyánk! Terelj minket önző szétszóródottságunkból vissza Tehozzád, hogy ünnepeinkből erőt meríthessünk jövőt tervező és remélő életünkhöz. Te elhívsz a megszokottból, hogy menjünk föl szent hegyedre, az ünnep emelkedett magasságai felé indulni restek ne legyünk, - hiszen nem önmagunkért élünk, hanem Érted, nem magunk dicsőségét keressük, hanem a Tiédet - mert előttünk egy nemzetnek sorsa áll, s a testvéri szeretetet sok társunk várja még. Urunk! " Az ünneplés örömét a Rád talált lélek bensőséges áhítatát az ünneplés lélektápláló magasztosságát már sokan megirigyelték, s Téged kiszorítva, hegyeidre nyomulni törekedtek, homlokukat meghajtani nem tudták, - az ünnepet csak imitálták, ezért írja a költő: "Ne ünnepelj te Róma ifjúsága, ne ünnepelj, ha a császár ünnepel".
Uram, teremtő Atyánk, ünneplésünk a valahova tartozás megéléséből ered. Erőt önt szívünkbe a családhoz tartozás tudata, itt megértik egymást, egymás szavát. Erőt ad a családok közössége a nemzethez tartozás tudatában, - "minden közösség onnan felülről a Világosság Atyjától származik" olvassuk Szent Pál sorait.
A nemzeti egység elképzelhetetlen a családi élet megszentelt egysége nélkül, s folytatva a sort, a nemzetek a Hozzád való tartozás tudatában találhatnak egymásra. A Te néped legyünk és ne élvező tömeg (Gyulai Pál), legyünk szeretetre képes bátor nemzedék. Az ünnep bensősége egy körülhatárolt közösségé - de kaput nyit -, s ha közös feladat kihívásával kell megbirkóznia, hát testvéri jobbot nyújt.