Az Anyanyelvápolók Szövetsége ebben az évben Büki Lászlónak, a Debreceni Egyetem és Keszler Borbálának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzorának ítélte az elismerést. - Csodálatos a nyelvünk annak ellenére, hogy úton-útfélen halljuk, hogy romlik, beteg – véli Büki László. Ez bizonyos szempontból igaz is, csak az a kérdés, hogy milyen szempontból, hiszen mindenkor kiszolgálta a társadalmat, az embereket, megszoktuk, hogy a nyelvet a remekművek alapján ítéljük meg. Ha Arany Jánoshoz igazodnánk, ugyancsak elszégyellnénk magunkat sokszor, csak nem vagyunk olyanok, mint Arany János volt. A mai élet, a mai gondolkodás mindenféle jelenségét ki tudjuk fejezni, meg tudjuk mondani, még akkor is, ha ez néha nem egyeztethető össze a régi szövegek stílusával. - A rádió nyelve milyen? Gondolok itt hírekre, a Krónikákra. - A legészrevehetőbb az a törekvés, hogy a hagyományhoz, régebbi korok kinemesített megszólalásmódjaihoz nyúl vissza, és csak mérsékelten követi a látszatra talán éppen nem kívánatos jelenségeket, amelyeket általában a nyelvművelők kárhoztatni szoktak. Új szavak és szószerkezetek szoktak meglepetést okozni, az idegen szavak, a technikai, kereskedelmi, reklámnyelvezet, amelyek aztán, mint patakban a kő, majd kicsiszolódnak. Keszler Borbála hozzátette: - Lehet, hogy furcsa, de én nem azzal kezdeném, hogy szörnyű ma a magyar nyelv, mert nem az. Ha valami kicsit bánt minket, nem is az, hogy sok idegen szót használnak, olykor nyelvi hibákat vétenek, küzdünk is ellene, de nem erőszakosan, hanem inkább az, hogy nagyon eldurvult a beszéd, nemcsak a mindennapi létben, hanem, sajnos, a televízióban és a rádióban is lehet ilyesmit hallani. Ez már fáj.

Bánkúti Gábor

Forrás: Magyar Rádió