Előre! Vagyis inkább hátra: Erdélyi Dániel filmje a nyolcvanas évek első felébe repíti el a nézőt, aki nemcsak a ma már kissé szürreálisnak tetsző múltban mártózhat meg, de két srác – az egyikük apja párttitkár, a másiké szamizdatgyártó értelmiségi – barátságát is megismerheti.
Egy barátság története a nyolcvanas évek elejéről. Akkor még úgy tűnt, a szocializmus szilárd alapokon nyugszik.
Zoli és Miki igazi barátok, egy padban ülnek az általános iskolában, és együtt lógnak tanítás után. Zoli apja a kevés ellenzéki egyike, aki röplapokat készít, és szamizdat újság kiadásával próbálja felhívni a figyelmet a rendszer ellentmondásaira.
Miki apja a kerületi párttitkár, aki fiatalon került magas pozícióba. Úgy dönt emberek sorsa felől, ahogy azt kénye kedve tartja. A két teljesen különböző férfi többször kerül kényszerű kapcsolatba gyerekeik barátsága miatt. Az egyetlen közös vonásuk az iskolába érkező fiatal tanárnő iránti érdeklődés.
