A mai fiatal, nemzedéknek talán már semmit sem mondanak a nyüst, szövő, motolla, héhel, tiló, csepü stb. kifejezések. Pedig falunkban is a XX. század közepéig általános volt a kender házilagos feldolgozása, s akkor e szavak egy-egy munkafolyamatot, vagy annak egy részletét jelentették. Büszkék lehetünk elődeink tudományára, hiszen olyan egyedülálló szőttes kultúra alakult ki Endrődön amely valóban gyöngyszemként világít.
Vaszkó Irén, aki fő kutatási területének tekintette és tekinti az endrődi szőttesek vizsgálatát, gazdag anyaggal gazdagította a Tájház gyűjteményét. De nem csak tárgyi anyagot, hanem folklórgyűjtést is végzett a témában, amelynek publikálása teljes egészében sajnos még nem valósulhatott meg. Egy ilyen asztalfiókban heverő dolgozatból közlök most egy rövid részletet bízva abban, hogy hamarosan az anyag kibővítve és teljes egészében a nyilvánosság elé kerülhet.
Endrődi szőttesek (részlet)
?A szépen elkészített kendert az adventen, megfonták. Mennél vékonyabbra fonták annál szebb vászon lett belőle. Akadtak olyan szegény asszonyok, akik olyan csodálatosan fonták a kendert, hogy a gazdagok részibe velük fonatták meg (negyedén, nyolcadán). A kender rostját finomsága szerint négy csoportba osztották:
1. feje
2. koccsa
3. omicska
4. csépü
A fonás ideje a farsang volt. Mindenki tudott fonni, ki szebben, ki durvábban. A fiatalok eljártak a fonókába fonni. Több fonókáról tudunk. Itt a munka befejeztével táncra perdült az ifjúság. Ezért szívesen mentek a fonókába. Általában egy orsóval kellett lefonni egy lánynak egy este. Az is igaz, hogy egy orsóra ráfért három pászma is, de bizony akkor nem jutott idő a táncra. No nem kellett a fiatalokat félteni, megcsinálták ők úgy, hogy mindenre jusson idő.
A Historia Domus arról is tudósít bennünket, hogy a fonókák és velük a táncmulatságok nagyon ?elszaporodának?, miért is a bíró uram azokat ?beszünteté?.
A megfont fonalat motollára hajtották, s közben a szálakat számolták. Aki szőni akart ehhez is kellett érteni.
1. három szál az egy ige
2. ötven ige egy pászma
3. egy pászma százötven szál
A motollával megmért fonalat pászmákba kötötték, kimosták, fehérítették (nyuvasztották), megszárították, majd legombolyították. Csak a legombolyított fonalat lehetett megvetni a vetőfán, azaz alkalmassá tenni, hogy felhúzhassák a szövőszékre.
Csak ennek a hatalmas, észt, erőt kívánó munkának elvégzése után kezdődhetett a szövés. Leírni is borzasztó, hát megcsinálni.
A böjtön megkezdődött szövés. Általában 4-5 rend fonalat húztak fel egyszerre a szövőszékre. Minden házban csak úgy kattogott a szövőszék, kihallatszott az utcára. Több családot megkérdeztem, hogy mennyit tudtak megszőni egy télen? ?Az összes fonalat, amit megfontak?-volt rá a felelet. Ez olyan 20-25 rendnek felelt meg.
1. egy rend = 8 méter
2. húsz rend = 160 méter
3. huszonöt rend = 200 méter
Óriási teljesítmény. Persze abban az időben nagycsaládok voltak. Egy családban 7-9 gyermek volt, sőt több is. Ott éltek a nagyszülők, nagylányok, menyecskék is. Mindenki tudott szőni. A férfiak is besegítettek, hiszen ilyenkor szünetelt a mezőgazdasági munka. Nem egy férfi tudott szőni, a gyerekek segítettek a csűrölésben. És ez így ment évről évre. Ha a lányok férjhez mentek, hozták a menyecskéket a fiúk, nem volt hiány a dolgos kézben.
Eleinte- értem alatta az 1700-as éveket- a nép szegény volt és csak a kendert használta a szövésnél beeresztőnek és beverőnek is. Az idő elteltével, a gazdasági helyzet erősödésével, a módosabbak már pamut feleresztőt és kenderfonál beverőt használtak. A pamutot itt ma is mindenki ?pamuknak? mondja. A kenderfonalat meg vászonnak. Azt a szőttest, amiben nincsen pamuk csupavászonnak nevezik.
De nézzük meg a vásznakat a kenderfonal felsorolt minősége szerint:
1. Feje kenderfonalból szőtték: abroszok, dísztörülközők, szebb törülközők, szakajtó ruhák, női ingváll, férfiing
2. Koccsából: lepedők, régebben párnahuzatok, sütő és szárító abroszok, használati tölülközők, derékaljak, tarisznyák, törölgetők, simavászon-gatyára és női pendelyre, nőknek sütő kötény, zacskók
3. Omicskából: durvább lepedők a szalmazsákok letakarására, gyerekeknek iskolatáska, durvább törölgetők, hamvas, durvább tarisznyák
4. Csépü: négy nyüstel szőve zsákok, ponyvák, lovaknak abrakos tarisznyák, kocsiülésre takaró
Bizony nagy munka volt ennyit megszőni. Némely háznál egy nap lement egy rend, azaz 8 méter. Természetesen többen szőtték. A vászonszövéshez 12-13-as bordát használtak, a pokróc szövéséhez 6-7-es bordát. Sok házban a férfiak maguk csinálták a bordát és a nyüstöt is. Ma egy asszony tud csak nyüstöt kötni a faluba. Fonalat vetni 2-3 tud csak.
A szövés valamiféle eseményt, nyüzsgést jelentett, talán úgy is írhatnám izgalmat. A szövőszék felállítása a férfinép dolga volt, a többi az asszonyoké. Egész héten szőttek, de volt olyan család ahol szombat délben kirakták a szobából a szövőt, mert jött a vasárnap. Igen vallásos nép élt itt, az ünnepet megülték. Vasárnap misére menet és jövet elbeszélték ki mennyit szőtt már le, ki milyen új mintát talált ki. Ez futótűzként elterjedt. Hazaérve elmondták egymásnak az újat, az érdekeset és megnézték egymás munkáját is. A másoktól hallott eredmény valamiféle versenyre késztette a ?vászoncselédeket?. Talán ez az ?én még szebbet és más formát szövök? versenyből tudom megmagyarázni a gazdag mintaanyagot és a sok variációt. Ez a verseny, ha más vonalon is, de él ebben a népben most is.
A böjt nagyhéttel végződött. Ekkorra mindenki készen volt a szövéssel. Ez a hét a takarítás, a templomba járás ideje, hiszen közelgett a húsvét. Aki nem szőtt le meg se merte mondani senkinek, mert kicsúfolták. Valóban sokat szőttek, de sok kelengye kellett egy-egy családnak, mert több lány volt mint ma. Megkérdeztem akadt-e olyan szegény lány aki nem vitt magával ha férjhez ment vászonkelengyét? Büszkén mondották: ?Lehetett olyan, de nem Endrődön.?
Forrás: Vaszkó Irén: Endrődi szőttesek c. dolgozata
