Színes feliratos francia-német-marokkói romantikus dráma 100 percben. Egy 2002-ben készített film az író-rendező Elia Suleimannal a főszerepben, amiben Natacha Atlas aláfestő zenéi igen nagy hangsúlyt kapnak az alig-alig megjelenő dialógusokat összekötve, s bizton állíthatom, ezek önmagukban is kellemesk a fülnek. A hazai bemutató 2003. december 11.-én volt, s a Budapesti Palesztin Filmnapok keretén belül is többször bemutatásra került a tavalyi év végén a film olyan szereplőkkel, mint Manal Khader (Nő), Nayef Fahoum Daher (E.S. apja), Nazira Suleiman (E.S. anyja), Jamel Daher (Jamal), Amer Daher (Auni), a vásznon feltűnő rendező mellett.

Az izraeli Názáretben egyre nő a feszültség a zsidók és arabok között - ez a film a kerítés palesztin oldaláról tart beszámolót. A nemzetközi filmfesztiválokon óriási sikert aratott a palesztin rendező, Elia Suleiman alkotása, mely a palesztin-izraeli konfliktust humorral átszőve dolgozza fel. Cannesban a Zsűri Díját és FIPRESCI-díjat nyert, Chicagóban elvitte az Ezüst Hugót, az Európai Filmdíjak közül pedig a legjobb nem európai filmnek járó elismerést kapta.

Az egyik férfi a szomszédos udvarba zúdítja a szemetet, a másik kalapáccsal veri szét szomszédja felújított kocsibejárójának szegélyét, egy harmadik pedig lecsavarozza annak az autónak a rendszámtábláját, amelynek tulajdonosa nem hajlandó elállni az útjából. Egy idősebb férfi összeütközésbe kerül az egyik bajkeverővel, de az izgalomtól szívrohamot kap.
Suleiman közelről tapasztalhatta meg az izraeli megszállás valóságát, így hát filmet is készített belőle. A rendező kifejezéstelen tekintete maszkként borul arcára az egész film során?